2008. január 27., vasárnap

VKF! XII.- Kardhal steak paradicsomos, paprikakrémes, parmezános padlizsántoronnyal


Ez az előző posztban emlegetett komolyabb főétel. A kedvenc éttermemben, a Cafe 57-ben találkoztam ezzel a fogással (igazából csak hasonlóval) egy heti ajánlat formájában. Azonnal beleszerettem, és tudtam, hogy a blogon is közzé fogom tenni a receptet. A XII. VKF! kapóra is jött, így két legyet üthetek egy csapásra.
A fogás titka a tényleg friss hal, én az Óceán Bár és Grill nevű étterem boltjában akadtam rá a megfelelő példányra, mindenkinek ajánlom a helyet, gyönyörűek a halak és herkentyűk, és a szag is nagyon meggyőző, egyedül a fiatalemberrel volt problémám, akitől vásároltam, meglehetősen flegma volt, de a friss hal mindenért kárpótol.
A kardhallal azoknak is érdemes kísérletezniük, akik húst esznek, de a halakért nem rajonganak, mivel nagyon semleges ízű, hús állagú fajtáról van szó.

Hozzávalók 4 főre:

-a halhoz:
két szelet kardhal steak félbe vágva (ez szerintem így félbevágva egy adag)

frissen őrölt bors
lime

-a padlizsánhoz:

-két nagy padlizsán 4 mm-fél centi magas karikákra vágva

frissen őrölt bors
olíva olaj

-2 gerezd fokhagyma
egy konzerv hámozott egész paradicsom
egy egész vöröshagyma meghámozva, egyben hagyva
friss bazsalikom
olíva olaj
só frissen őrölt bors

-3 piros kaliforniai paprika

frissen őrölt bors
olíva olaj

-friss parmezán

-a tálaláshoz:
rukkola
balzsamecet

Először fölteszem a paradicsom szószt, olíva olajon megfuttatom a fokhagymát, felöntöm a paradicsommal, sózom, borsozom beledobom az egész hagymát, fedő alatt készre főzöm (kb. fél óra alatt néha megkevergetve), majd a végén beleszórom a bazsalikomot.
A paprikákat nagyon forró, 240 fokos sütőben addig sütöm, amíg fekete nem lesz a héjuk, majd egy zacskóba rakom és hagyom kihűlni (így könnyen le lehet húzni a héjukat), ha ez megtörtént, könnyedén meghámozom és kimagozom őket, aztán sóval, borssal és olíva olajjal robotgépben pürésítem.
Eközben a padlizsán karikákat sózom, borsozom és egy kis olíva olajon elősütöm.
Ekkor indulhat a torony építés, alulra egy padlizsán karika, rá egy réteg paradicsom szósz, sok friss parmezán, még egy padlizsán szelet, paprikakrém, parmezán és ezt addig folytatom, amíg olyan hat emeletes lesz a torony (egy réteg szósszal és parmezánnal kell befejezni a dolgot), aztán mehet a 220 fokra előmelegített sütőbe, ahol addig hagyom, amíg meg nem pirul a tetején a sajt.
Míg a zöldségek sülnek, a halat is meg lehet csinálni, sózom, borsot tekerek rá, és egy csíkos serpenyőben 4-5 perc alatt készre sütöm.
Balzsamecettel meglocsolt rukkolával és limemal tálalom.



5 megjegyzés:

dorka írta...

nagyon kedves ételek,mennyivel inkább ilyeneket kéne számonkérni tőlünk!
olvasd a blogom,mert izgalmak történtek!
pupu

Moha és Sáfrány írta...

koszonom! igazad van, ebbol nagyon jol tudnek vizsgazni. amint azt lathatod a megjegyzesekbol, en figyelmeztetes nelkul is olvasom. ;)

Névtelen írta...

A padlizsántorony hal nélkül ropogóshéjú kenyérrel is nagyon finom, mikor valakinek már csak az marad, ne csüggedjen.

tks írta...

Ebből (is) kimaradtam mert eltaktikáztam magam és vacsoráztam mielőtt megérkeztem, de tényleg nagyon jól nézett ki és finom illata volt! :)

zs írta...

hmm remélem mihamarabb megjelenik a katalán omlett cukkinis pennettonéval és epres sütivel, pisztáciakrémmes palacsintával karöltve. itt mindegyik szívnek hiányzol, még annak is, amelyik az erkélyen ül.