2008. augusztus 17., vasárnap

VKF! XVIII.- Cannoli


Mivel olasz ételről van szó, természetesen Locatelli mester művét kaptam elő a receptért, nagyon tetszett az ő verziója is, de olyan régóta várok rá, hogy kipróbálhassam a csodás illatú narancsvirág vizemet, hogy az átalakítás mellett döntöttem. Az eredeti verzió kandírozott gyümölcsökkel, csokival, citrom sziruppal, csoki öntettel és amaretti fagyival készül, az én általam választott hozzátevő viszont annyira domináns, hogy nem tűr meg maga mellett semmit.
Olvastam több helyen, hogy nem egyszerű a mutatvány cannoli sütő nélkül, úgyhogy meg is rendeltem a Dolcében meg egy bartátnőmtől is, ám sajnos ezek még nem érkeztek meg, de gondoltam, hogy én anélkül is, mert mit az nekem, nem lehet olyan nagy ördöngösség. Hát tévedtem, az egész lakást végignéztük, hogy mi lehet ilyen méretű, kerek és hőálló, majd a Helyettes hosszas keresgetés után megjelent egy csőkulccsal és egy fogóval. Probléma megoldva, kezdődhetett a sütés, egészen addig voltam boldog, amíg neki nem álltam, azt hiszem nincs olyan ember a földön, akinek ne emlegettem volna az anyját közben, főleg miután mind a két kezemet szétégettem, de szerencsére a végére belerázódtam, úgyhogy reszkess cannoli, találkozunk mi még! Alul részletesen leírom, hogy hogy kell csőkulccsal és fogóval bő olaj mellett égési sérülés nélkül bűvészkedni.

Hozzávalók:

(1 cup=2,36 dl)

-a cannolihoz:
1+1/3 cup és 2 ek. finomliszt
1,5 ek. finom szemű kristálycukor
10 dkg disznó vagy kacsazsír (én természetesen vajat használtam helyette)
1 tojás plusz még egy kicsi a kenéshez
3 evőkanál édes fehérbor
növényi olaj (pl. napraforgó a sütéshez)
1,5 el. vanília szirup
egy darab 18-19-es csőkulcs
egy darab műszerész fogó

-a vanília sziruphoz (ez csak a tésztába kell, a megadott mennyiségből több lesz):
1/3 cup és egy tk. víz
fél cup kristálycukor
1 vanília rúd

-a töltelékhez:
fél kg ricotta
2 tk. narancsvirág víz
1 narancs és egy citrom lereszelt héja (a reszelő legkisebb lyukán)
2-3 ek. porcukor
2-3 ek. tejszín

porcukor a tetejére

Először a tésztát állítom össze. A vanília sziruppal kezdem, a hozzávalókat egy lábasba öntöm és addig főzőm, amíg a cukor el nem olvad, eközben a többi hozzávalót összegyúrom, majd ha a szirup kihűlt, azt is hozzáadom és homogén masszát gyúrok belőle, majd 2-3 órára a hűtőbe rakom pihenni. Eközben a tölteléket hozzávalóit összekeverem és további felhasználásig félreteszem. Ha a tészta kipihente magát, kezdődhet a művelet. Nagyon vékonyra (1-2 mm-esre) nyújtom és 8-10 cm-es négyzetekre vágom. A csavarkulcsot a négyzet átlójára fektetem, az egyik oldalát ráhajtom, majd a másik kilógó oldalt megkenem tojással és az első fülre ragasztom, így egy hengert kapva (figyelni kell arra, hogy kicsit nagyobb legyen, mint a csőkulcs, hogy egyben le lehessen húzni róla. A kulcson van egy lyuk, azon keresztül célszerű megfogni a fogóval és belelógatni az olajba (a tűzhely fokozata 7/11), oldalanként egy perc alatt kész van. Még melegében kell leszedni a szerkezetrők és papírtörlőre tenni, ha kész vannak, egy habzsákkal beletöltöm a ricotta krémet és megszórom a tetejér porcukorral.

4 megjegyzés:

Beatbull írta...

Hát ez kész :D Szeretem az ilyen ötleteket, hogy mit lehet még felhasználni főzésre ;) Tiszta MacGyvernek érezhetted magad a csőkulcsos akcióval ;)

Mamma írta...

Csuda csinosak lettek a cannolik!:-))
Nekem anno nem jutott eszembe a csőkulcs:-)), egy fóliával betekert seprűnyélszerűt használtam, de ez tutibb ötlet!:-))

Moha és Sáfrány írta...

hat igen, nagyon sokat nevettunk a helyettessel, mikor rajottunk, hogy mivel fogom sutni, nagyon tuti taktika, lehet, hogy nem is vadaszom ezutan formara. :)
a tieid is nagyon szepek lettek, es orulok, hogy vannak olyan holgyek is, akik kevesbe slendrianak, mint en, es ennyire sokat tudnak meselni!

andr írta...

nekem feldarabolt seprűnyéllel sikerült hasonlót sütnöm:
http://kep.tar.hu/kacsintosmici/50288602/22236425#2