Kifli

Már korábban említettem, hogy egy ideje nem veszek kenyeret, és nálam ebbe a kategóriába esik a többi péksütemény is, amiket imádok, úgyhogy kénytelen voltam mindenből kikísérletezni a nekem tetsző változatot. Ez a kifli már több, mint egy éve készül nálam, de nem tudok ráunni, heti egyszer muszáj sütni.
Az eredeti recept dupla mennyiségeket ír ehhez képest, de mivel nekem nincs reggelizőtársam, kevesebbet csinálok; napi egy darab szokott elfogyni, tehát a tartósságát is jól tudtam tesztelni, még a 4. napon is csodás, úgy is, hogy elöl tartja az ember, esetleg egy kicsit érdemes megpirítani a héját.
A recept Limarát dícséri, szinte változtatás nélkül csinálom, köszönet érte!


Hozzávalók 4 kiflihez:

25 dkg finomliszt
fél csomag szárított élesztő (3,5 g)
1 ek. burgonyapehely
1,5 tk. só
1 tk. cukor
egy csipet aszkorbinsav
1 ek. tejföl
2 ek. olaj
1 dl tej

A száraz hozzávalókat egy villával összekeverem, majd összedolgozom a tejjel, tejföllel és olajjal (még mindig villával), majd kb. 5 percig dagasztom kézzel, a tetejét egy egész kicsit megkenem olajjal, és egy nem túl hideg helyen kb. 1 óráig konyharuhával letakarva pihentetem (nekem ebbben a fázisban nem igazán szokott megkelni a tészta). Ezután 4 részre osztom a tésztát, és jöhet a formázás, négyzet alakúra nyújtom őket (2-3 mm vastag legyen), és az átlóval párhuzamosan elkezdem föltekerni, majd amikor elértem az átlóig, a kilógó részen nyújtok még egyet, és ezután fejezem be a tekerést, majd egy kicsit meghajlítom (így kapja meg a jellegzetes kifli formát), és sütőpapírral bélelt tepsire fektetem. Hagyom még kb. 1 órát kelni, majd 200 fokra előmelegített gőzös sütőben készre sütöm.