Sültpaprikakrémleves

Ez egy nagyon egyszerűen elkészíthető, mégis elegáns leves. Ideális hétköznapokra, de egy komolyabb vacsora előételeként is.
Én először a Costestben találkoztam vele, ahol ezt leszámítva életem legborzalmasabb éttermi élményében volt részem. A pincérek a vacsora végéig nem voltak képesek megjegyezni, hogy melyikünk iszik szénsavas, és melyikünk szénsavmentes ásványvizet, nem azt a bort hozták ki, amit rendeltünk, szóltam nekik, hogy húst nem, csak halat eszem, és erre föl az enyémből kihagyták a kaviárt, de benne volt a libamáj, nem voltak hajlandóak megoldani, hogy a vegetáriánusok vacsorája a fogások számában egy egész kicsit közelítsen a húsevőkére, ám mindezeket elnéztem volna, ha az étel jó, de sajnos minősíthetetlen volt, amit a tányéromra tettek, ezért is háborított fel annyira, hogy két hónappal a mi szörnyű esténk után ők kaptak csillagot, és nem mondjuk a Babel, ahonnan eddig mindig hűha érzéssel álltam föl. Na de ennyi elég a szomorkodásból, a leves tényleg szuper, és nagyon egyszerű megcsinálni, úgyhogy hajrá!

Hozzávalók 3 főre:

6 db. közepes méretű kápiapaprika
1 közepes fej vöröshagyma közepes méretű kockákra vágva
0,5 dl tejszín
0,5 l zöldség alaplé
2 dkg vaj
olívaolaj
creme fraiche a tálaláshoz

A paprikákat 200 fokos sütőben addig sütöm, amíg elkezd feketedni a héjuk, ha kikerültek, műanyag zacskóban hagyom őket kihűlni (így könnyű lehúzni a héjukat), majd megszabadítom a leves szempontjából fölösleges tartozékoktól (héj, mag).
A vaj és olívaolaj keverékén közepes lángon puhára párolom a hagymát, hozzáadom a megpucolt paprikákat, 1 percig együtt pirítom őket, majd felöntöm az alaplével, magas lángon fölforralom, alacsonyra állítom a lángot és 15 perc alatt összefőzöm a levest. Ha elkészült, botmixerrel pürésítem a tejszínnel, creme fraichesel meglocsolva tálalom.