2010. október 30., szombat

Almás crumble vaníliahabbal


Amióta az eszemet tudom, tisztában vagyok vele, hogy létezik ez a sütemény és azt is tudtam róla, hogy soha nem fogom megcsinálni, mivel egy kicsit sem izgatott; talán a kinézete miatt volt az a prekoncepcióm, hogy ez nem lehet igazán jó; hát hatalmasat tévedtem, ez az édesség csodás.
Egy angol eredetű desszertről van szó, a lényege az, hogy a puhára párolódott gyümölcsöket ropogós linzertészta fedi. Szuperkönnyű megcsinálni, pillanatok alatt kész van, és fantasztikus őszi illat lesz a lakásban.
Lehet nagyobb edényben is készíteni, de úgy tálalásnál nem nyújt túlságosan impozáns látványt, úgyhogy én a kicsi tálakban készült egy fős adagokat preferálom.
A mostani verzióhoz időhiány miatt vaníliahab készült, de ha az ember hajlandó fagyit venni, illetve ráér csinálni, azzal talán még jobb.

Hozzávalók 3 főre:


-a sütihez:

1 nagyobb alma meghámozva, 8x8x8 mm-es kockákra vágva
tálanként fél tk. őrölt fahéj (összesen másfél)
tálanként 1 tk. barnacukor
5 dkg liszt
3 dkg finomszemű kristálycukor
3,5 dkg hideg vaj
egy csipet só

-a habhoz:

1 dl habtejsziín
1 tk. habfixáló
fél tk. vanília kivonat
1 tk. porcukor

Az almát a sütésre kijelölt tálkákban összekeverem a barnacukorral és a fahéjjal.

A tészta száraz hozzávalóit összekeverem, majd elmorzsolom a vajjal, az almára halmozom a morzsát és 175 fokra előmelegített sütőben addig sütöm, amíg szép színt nem kap a teteje (20-25 perc kell neki kb.).
A tejszínt habbá verem (mikor már majdnem kész, akkor kerül bele a fixáló), majd hozzákeverem a vaníliakivonatot és a cukrot, végül a forró sütemény tetejére halmozom két evőkanállal formázva a habot.

2010. október 6., szerda

Sültpaprikakrémleves


Ez egy nagyon egyszerűen elkészíthető, mégis elegáns leves. Ideális hétköznapokra, de egy komolyabb vacsora előételeként is.
Én először a Costestben találkoztam vele, ahol ezt leszámítva életem legborzalmasabb éttermi élményében volt részem. A pincérek a vacsora végéig nem voltak képesek megjegyezni, hogy melyikünk iszik szénsavas, és melyikünk szénsavmentes ásványvizet, nem azt a bort hozták ki, amit rendeltünk, szóltam nekik, hogy húst nem, csak halat eszem, és erre föl az enyémből kihagyták a kaviárt, de benne volt a libamáj, nem voltak hajlandóak megoldani, hogy a vegetáriánusok vacsorája a fogások számában egy egész kicsit közelítsen a húsevőkére, ám mindezeket elnéztem volna, ha az étel jó, de sajnos minősíthetetlen volt, amit a tányéromra tettek, ezért is háborított fel annyira, hogy két hónappal a mi szörnyű esténk után ők kaptak csillagot, és nem mondjuk a Babel, ahonnan eddig mindig hűha érzéssel álltam föl. Na de ennyi elég a szomorkodásból, a leves tényleg szuper, és nagyon egyszerű megcsinálni, úgyhogy hajrá!

Hozzávalók 3 főre:


6 db. közepes méretű kápiapaprika

1 közepes fej vöröshagyma közepes méretű kockákra vágva
0,5 dl tejszín
0,5 l zöldség alaplé
2 dkg vaj
olívaolaj
creme fraiche a tálaláshoz

A paprikákat 200 fokos sütőben addig sütöm, amíg elkezd feketedni a héjuk, ha kikerültek, műanyag zacskóban hagyom őket kihűlni (így könnyű lehúzni a héjukat), majd megszabadítom a leves szempontjából fölösleges tartozékoktól (héj, mag).

A vaj és olívaolaj keverékén közepes lángon puhára párolom a hagymát, hozzáadom a megpucolt paprikákat, 1 percig együtt pirítom őket, majd felöntöm az alaplével, magas lángon fölforralom, alacsonyra állítom a lángot és 15 perc alatt összefőzöm a levest. Ha elkészült, botmixerrel pürésítem a tejszínnel, creme fraichesel meglocsolva tálalom.

2010. szeptember 25., szombat

Padlizsános, paradicsomos spagetti

Ez egy nagyon gyors és egyszerű tészta, azért kapott mégis helyet itt, mert nem akartam, hogy olyan sorsa jusson, mint sok más csodás étel, amit egyszer megcsináltam, és szép lassan a feledés homályába merült, ez igenis megérdemli, hogy gyakran kerüljön az asztalra. Tökéletes választás hétköznap vacsorára vagy ebédre, de azt is el tudom képzelni, hogy van olyan vendégség, ahol szívesen tálalnám tésztafogásként.

Hozzávalók 3 főre:


egy közepes méretű padlizsán kb. 5x5x5 mm-es kockákra vágva

2 közepes méretű paradicsom apró kockákra vágva (kb. 8x8x8 mm)
4 gerezd fokhagyma szeletekre vágva (nem préselve vagy reszelve!)
1 dl tejszín
3-4 dkg vaj
olíva olaj
só
frissen őrölt bors
sok-sok friss bazsalikom (2-3 marék)
fejenként 5-6 dkg spagetti
parmezánforgács a tetejére

Először fölteszem a tészta vizét, sózom, majd ha felforrt, majdnem készre főzöm a tésztát (a majdnem amiatt van, mert a szószban fejezem be a főzést).

Ezalatt olívaolajon magas lángon megpirítom a padlizsánt, amit meg is sózok (akkor jó, ha már szép színt kapott), majd mérsékelem a lángot és mellédobom a paradicsomot és a fokhagymát, jöhet még egy kevés só rá, illetve sok frissen őrölt bors; hagyom megfonnyadni a zöldségeket (nem kell teljesen szétfőzni őket), majd rádobom a vajat és a tejszínt, és 3-4 perc alatt összefőzöm őket. Ha kész, összeforgatom a tésztával és egy kevés főzővízzel, rátépkedem a bazsalikomot, és 2 perc alatt készre főzöm. Egy löttyintésni olívaolajjal és parmezánforgáccsal megszórva tálalom.

2010. szeptember 18., szombat

Kifli


Már korábban említettem, hogy egy ideje nem veszek kenyeret, és nálam ebbe a kategóriába esik a többi péksütemény is, amiket imádok, úgyhogy kénytelen voltam mindenből kikísérletezni a nekem tetsző változatot. Ez a kifli már több, mint egy éve készül nálam, de nem tudok ráunni, heti egyszer muszáj sütni.
Az eredeti recept dupla mennyiségeket ír ehhez képest, de mivel nekem nincs reggelizőtársam, kevesebbet csinálok; napi egy darab szokott elfogyni, tehát a tartósságát is jól tudtam tesztelni, még a 4. napon is csodás, úgy is, hogy elöl tartja az ember, esetleg egy kicsit érdemes megpirítani a héját.
A recept Limarát dícséri, szinte változtatás nélkül csinálom, köszönet érte!


Hozzávalók 4 kiflihez:

25 dkg finomliszt
fél csomag szárított élesztő (3,5 g)
1 ek. burgonyapehely
1,5 tk. só
1 tk. cukor
egy csipet aszkorbinsav
1 ek. tejföl
2 ek. olaj
1 dl tej

A száraz hozzávalókat egy villával összekeverem, majd összedolgozom a tejjel, tejföllel és olajjal (még mindig villával), majd kb. 5 percig dagasztom kézzel, a tetejét egy egész kicsit megkenem olajjal, és egy nem túl hideg helyen kb. 1 óráig konyharuhával letakarva pihentetem (nekem ebbben a fázisban nem igazán szokott megkelni a tészta). Ezután 4 részre osztom a tésztát, és jöhet a formázás, négyzet alakúra nyújtom őket (2-3 mm vastag legyen), és az átlóval párhuzamosan elkezdem föltekerni, majd amikor elértem az átlóig, a kilógó részen nyújtok még egyet, és ezután fejezem be a tekerést, majd egy kicsit meghajlítom (így kapja meg a jellegzetes kifli formát), és sütőpapírral bélelt tepsire fektetem. Hagyom még kb. 1 órát kelni, majd 200 fokra előmelegített gőzös sütőben készre sütöm.

2010. július 25., vasárnap

Tökfőzelék

Ez a klasszikus tökfőzelék továbbfejlesztett változata. Gondolom sokunknak vannak szörnyű emlékei a menzán felszolgált rántástól tocsogó főzelékekről, és ezzel együtt averziói is ezekkel az ételekkel kapcsolatban. Ám nem feltétlenül kell a régi iskolát követni és liszttel sűríteni mindent, a most közzétett recept is jó példa erre, mivel itt magát a tököt pürésítettem, és így kapta meg a megfelelő állagot.
Most vöröslencse fasírt készült hozzá, de ugyanolyan jó a gombafasírt is, vagy ha időszűkében van az ember, lehet hozzá halloumit grillezni, illetve ha húsevőknek készül, nagyon jó hozzá a fasírt, csirkemell és egyéb klasszikus feltétek.

Hozzávalók 3-4 főre:
fél kg gyalult tök
2 nagyobb szál újhagyma 2-3 darabra vágva
2-3 dkg vaj
friss kapor nem túl apróra vágva (nálam egy fél marék)
4 evőkanál tejszín (lehet több is)
só
olíva olaj

A vaj és olíva olaj keverékén közepes tűzön megfonnyasztom a hagymát, majd hozzáadom a tököt, sózom (ettől egy kis levet ereszt), hozzáadom a kaprot és fedő alatt készre párolom (ez kb. 10 perc, érdemes folyamatosan ellenőrizni, nem szabad, hogy teljesen szétfőjön), majd a tök harmadát és a hagymákat egy másik edénybe szedem és botmixerrel pürésítem a tejszínnel, végül visszaöntöm a fazékba, és még egyszer fölforralom.

2010. július 15., csütörtök

Piadina



Ez a kenyér az Olaszország északi részén található Emilia Romagna tartományból származik. Nagyon egyszerű megcsinálni és rengeteg módon lehet variálni a belevalókat, a képen zöldfűszeres sajtkrémmel van töltve, de ezen kívül készült grillezett zöldséges és paradicsomszószos, mozzarellás, rukkolás is.
Gyakran készül nálam, mivel többféleképpen is elő lehet készíteni, a hűtőben nagyon sokáig eláll a tészta, de a lepényeket is meg lehet sütni egy fél nappal korábban (ekkor zacskóba kell tenni, ha kihült, így puha marad), és a töltléket is legyárthatja még a vacsora előtt az ember.
Méretet annak függvényében érdemes választani, hogy hány félét kínál az ember, a fotóalanyok viszonylag kisebbek ( kb. 20 cm az átmérőjük), mivel 3 fajta töltelékkel került az asztalra, és így mindenki meg tudta kóstolni az összeset. Ideális hétköznapi vacsora vagy bulikaja.

Hozzávalók:

-a piadinához:
fél kg finomliszt
15 dkg vaj
fél tk. sütőpor
1,5 tk. só
1,5-2 dl víz (ez a liszttől függ)

-a zöldfűszeres sajtkrémhez:
2 csokor friss petrezselyem
1 nagy gerezd fokhagyma préselve
frissen őrölt színes bors
10 dkg krémsajt (Philadelphia jellegű)
egy kevés snidling (opcionális)

piadinánként 1 db. koktélparadicsom
piadinánként 1 marék rukkola
piadinánként 4 dkg mozzarella
egy kevés bazsalikom (opcionális)

A lisztet elkeverem a sóval és a sütőporral, belemorzsolom a vajat, majd annyi vízzel, amennyit fölvesz tésztává gyúrom, ha ez kész, folpackba csomagolom, hűtőbe teszem és legalább fél órát pihentetem. Gombócokat gyúrok belőle (a méretük attól függ, hogy mekkora lepényeket szeretnék adni), kinyújtom kb. 2 mm vastagra, majd közepes lángon száraz teflonserpenyőben mind a két oldalát megsütöm (ha később akarom tálalni, az egyik felét kicsit nyersebben hagyom, mivel ekkor már megtöltve még egyszer átmelegítem a serpenyőben).
A krémsajt hozzávalóit botmixerrel összedolgozom, majd megkenem vele a piadinákat, szórok rájuk rukkolát, tépkedek rá mozzarellát, belekarikázom a paradicsomot és félbehajtva kínálom.

2010. július 5., hétfő

Sültpaprikakrémes, spenótos tagliatelle


Ez egy nagyon egyszerűen elkészíthető étel, tipikus hétköznapi ebéd vagy vacsora, az is bátran próbálkozhat vele, aki egyébként nem a konyhában tölti az idejét.
Ha valakinek fenntartásai vannak a paprikával, annak érdemes ebben a formában bevezetni a dolgot, az öcsém pl. csak így elkészítve hajlandó megenni, mivel így teljesen más az íze, mint nyersen vagy más formában sütve.

Hozzávalók 3-4 főre:

-a szószhoz:
2 nagyobb piros pritaminpaprika
1 ek. mascarpone
1-1,5 dl tejszín
2 nagyobb gerezd fokhagyma préselve
frissen őrölt színes bors
só

fejenként 2-3 gombóc tagliatelle
fejenként 4 marék bébispenót
fejenként 1 marék parmezánforgács
fejenként 1 marék pirított fenyőmag

A paprikát héjastul megsütöm a sütőben 220 fokon (akkor jó, ha elkezd feketedni a héja), majd műanyag zacskóba teszem fél órára pihenni (így könnyen le lehet húzni a héját). Ha kihűlt, megpucolom, majd a szósz többi hozzávalójával együtt botmixerrel pürésítem. A tésztát majdnem készre főzöm, leszűröm, majd összeforgatom a szósszal és 1-2 evőkanál főzővízzel (ez 2-3 percig tart), ha kész lehúzom a tűzről, és belekeverem a spenótot (így épphogy megfonnyad), majd parmezánforgáccsal és fenyőmaggal tálalom.

2010. július 1., csütörtök

Gombás miniquiche salátával


Már korábban írtam róla, hogy mennyire szeretek quichet sütni, mivel nem nagy macera megcsinálni, és a variációk száma végtelen. Ezt a változatot 2-3 hete sütöttem, és mivel a Husi egy hétig vigyázott a Miára, most ő mondja meg, hogy mit eszünk, és ez volt a kívánsága, tehát nem lehet olyan szörnyű. A képen szereplő változat 13 cm-es átmérőjű tortaformában készült (az IKEÁban lehet kapni) (és ez az adag 4 formára elég), de ugyanezekkel a mennyiségekkel működik nagy formával is, ha éppen nincsenek kéznél kicsik. Szerintem tökéletes nyári vacsora, piknik kaja, hidegen és melegen is jó, és nagyon jól lehet csomagolni belőle másnap ebédre.

Hozzávalók 4 személyre:

-a tésztához:
25 dkg finomliszt
14 dkg hideg vaj
1 tk. só
annyi hideg víz, hogy összeálljon a tészta

-a töltelékhez:
9 db közepes méretű gomba félszeletekre vágva
1 közepes fej vöröshagyma apróra vágva
2 felvert tojás
1 dl tejszín
2-3 dkg reszelt ementáli
só
frissen őrölt színes bors
olíva olaj

-az öntethez:
1 tk. dijoni mustár
1 evőkanál krémsajt
fél tk. só
1 ek. fehér balzsamecet
3 ek. olíva olaj

fejenként 1-2 marék salátalevél
1-2 marék parmezánforgács
egy kevés pirított fenyőmag a tetejére

A lisztet összekeverem a sóval, elmorzsolom benne a vajat, majd annyi vizet adok hozzá, hogy összeálljon a tészta (érdemes kevéssel kezdeni, és fokozatosan hozzáönteni), majd folpackba csomagolva fél órára a hűtőbe teszem (ez lehet jóval több is, addig áll el, ameddig a vaj), majd 4-5 mm-esre nyújtom, a formákba teszem, megszurkálom villával és újabb fél órára mehet a mélyhűtőbe. Ha pihent a tészta, 180 fokra előmelegített sütőben nehezékkel (sütőpapírt és szárazbabot teszek rá) elősütöm, közben pedig megcsinálom a tölteléket. Olíva olajon megfonnyasztom a hagymát és a gombát, a végén sózom, borsozom, majd összekeverem a többi hozzávalóval. Ha a tészta félkész (ilyenkor épphogy elkezd színesedni a széle), elosztom rajta a tölteléket és készre sütöm.
Az öntethez az olaj kivételével mindent összekeverek botmixerrel, majd fokozatosan, még mindig géppel dolgozva azt is hozzácsorgatom. Tálra teszem a quichet, melléhalmozok 1-2 marék salátalevelet, meglocsolom az öntettel és megszórom a tetejét a parmezánnal és a fenyőmaggal.