Amióta az eszemet tudom, tisztában vagyok vele, hogy létezik ez a sütemény és azt is tudtam róla, hogy soha nem fogom megcsinálni, mivel egy kicsit sem izgatott; talán a kinézete miatt volt az a prekoncepcióm, hogy ez nem lehet igazán jó; hát hatalmasat tévedtem, ez az édesség csodás.
Egy angol eredetű desszertről van szó, a lényege az, hogy a puhára párolódott gyümölcsöket ropogós linzertészta fedi. Szuperkönnyű megcsinálni, pillanatok alatt kész van, és fantasztikus őszi illat lesz a lakásban.
Lehet nagyobb edényben is készíteni, de úgy tálalásnál nem nyújt túlságosan impozáns látványt, úgyhogy én a kicsi tálakban készült egy fős adagokat preferálom.
A mostani verzióhoz időhiány miatt vaníliahab készült, de ha az ember hajlandó fagyit venni, illetve ráér csinálni, azzal talán még jobb.
Hozzávalók 3 főre:
-a sütihez:
1 nagyobb alma meghámozva, 8x8x8 mm-es kockákra vágva
tálanként fél tk. őrölt fahéj (összesen másfél)
tálanként 1 tk. barnacukor
5 dkg liszt
3 dkg finomszemű kristálycukor
3,5 dkg hideg vaj
egy csipet só
-a habhoz:
1 dl habtejsziín
1 tk. habfixáló
fél tk. vanília kivonat
1 tk. porcukor
Az almát a sütésre kijelölt tálkákban összekeverem a barnacukorral és a fahéjjal.
A tészta száraz hozzávalóit összekeverem, majd elmorzsolom a vajjal, az almára halmozom a morzsát és 175 fokra előmelegített sütőben addig sütöm, amíg szép színt nem kap a teteje (20-25 perc kell neki kb.).
A tejszínt habbá verem (mikor már majdnem kész, akkor kerül bele a fixáló), majd hozzákeverem a vaníliakivonatot és a cukrot, végül a forró sütemény tetejére halmozom két evőkanállal formázva a habot.
Ez egy nagyon egyszerűen elkészíthető, mégis elegáns leves. Ideális hétköznapokra, de egy komolyabb vacsora előételeként is.
Én először a Costestben találkoztam vele, ahol ezt leszámítva életem legborzalmasabb éttermi élményében volt részem. A pincérek a vacsora végéig nem voltak képesek megjegyezni, hogy melyikünk iszik szénsavas, és melyikünk szénsavmentes ásványvizet, nem azt a bort hozták ki, amit rendeltünk, szóltam nekik, hogy húst nem, csak halat eszem, és erre föl az enyémből kihagyták a kaviárt, de benne volt a libamáj, nem voltak hajlandóak megoldani, hogy a vegetáriánusok vacsorája a fogások számában egy egész kicsit közelítsen a húsevőkére, ám mindezeket elnéztem volna, ha az étel jó, de sajnos minősíthetetlen volt, amit a tányéromra tettek, ezért is háborított fel annyira, hogy két hónappal a mi szörnyű esténk után ők kaptak csillagot, és nem mondjuk a Babel, ahonnan eddig mindig hűha érzéssel álltam föl. Na de ennyi elég a szomorkodásból, a leves tényleg szuper, és nagyon egyszerű megcsinálni, úgyhogy hajrá!
Hozzávalók 3 főre:
6 db. közepes méretű kápiapaprika
1 közepes fej vöröshagyma közepes méretű kockákra vágva
0,5 dl tejszín
0,5 l zöldség alaplé
2 dkg vaj
olívaolaj
creme fraiche a tálaláshoz
A paprikákat 200 fokos sütőben addig sütöm, amíg elkezd feketedni a héjuk, ha kikerültek, műanyag zacskóban hagyom őket kihűlni (így könnyű lehúzni a héjukat), majd megszabadítom a leves szempontjából fölösleges tartozékoktól (héj, mag).
A vaj és olívaolaj keverékén közepes lángon puhára párolom a hagymát, hozzáadom a megpucolt paprikákat, 1 percig együtt pirítom őket, majd felöntöm az alaplével, magas lángon fölforralom, alacsonyra állítom a lángot és 15 perc alatt összefőzöm a levest. Ha elkészült, botmixerrel pürésítem a tejszínnel, creme fraichesel meglocsolva tálalom.
