Kifli

Már korábban említettem, hogy egy ideje nem veszek kenyeret, és nálam ebbe a kategóriába esik a többi péksütemény is, amiket imádok, úgyhogy kénytelen voltam mindenből kikísérletezni a nekem tetsző változatot. Ez a kifli már több, mint egy éve készül nálam, de nem tudok ráunni, heti egyszer muszáj sütni.
Az eredeti recept dupla mennyiségeket ír ehhez képest, de mivel nekem nincs reggelizőtársam, kevesebbet csinálok; napi egy darab szokott elfogyni, tehát a tartósságát is jól tudtam tesztelni, még a 4. napon is csodás, úgy is, hogy elöl tartja az ember, esetleg egy kicsit érdemes megpirítani a héját.
A recept Limarát dícséri, szinte változtatás nélkül csinálom, köszönet érte!


Hozzávalók 4 kiflihez:

25 dkg finomliszt
fél csomag szárított élesztő (3,5 g)
1 ek. burgonyapehely
1,5 tk. só
1 tk. cukor
egy csipet aszkorbinsav
1 ek. tejföl
2 ek. olaj
1 dl tej

A száraz hozzávalókat egy villával összekeverem, majd összedolgozom a tejjel, tejföllel és olajjal (még mindig villával), majd kb. 5 percig dagasztom kézzel, a tetejét egy egész kicsit megkenem olajjal, és egy nem túl hideg helyen kb. 1 óráig konyharuhával letakarva pihentetem (nekem ebbben a fázisban nem igazán szokott megkelni a tészta). Ezután 4 részre osztom a tésztát, és jöhet a formázás, négyzet alakúra nyújtom őket (2-3 mm vastag legyen), és az átlóval párhuzamosan elkezdem föltekerni, majd amikor elértem az átlóig, a kilógó részen nyújtok még egyet, és ezután fejezem be a tekerést, majd egy kicsit meghajlítom (így kapja meg a jellegzetes kifli formát), és sütőpapírral bélelt tepsire fektetem. Hagyom még kb. 1 órát kelni, majd 200 fokra előmelegített gőzös sütőben készre sütöm.

Piadina

Ez a kenyér az Olaszország északi részén található Emilia Romagna tartományból származik. Nagyon egyszerű megcsinálni és rengeteg módon lehet variálni a belevalókat, a képen zöldfűszeres sajtkrémmel van töltve, de ezen kívül készült grillezett zöldséges és paradicsomszószos, mozzarellás, rukkolás is.
Gyakran készül nálam, mivel többféleképpen is elő lehet készíteni, a hűtőben nagyon sokáig eláll a tészta, de a lepényeket is meg lehet sütni egy fél nappal korábban (ekkor zacskóba kell tenni, ha kihült, így puha marad), és a töltléket is legyárthatja még a vacsora előtt az ember.
Méretet annak függvényében érdemes választani, hogy hány félét kínál az ember, a fotóalanyok viszonylag kisebbek ( kb. 20 cm az átmérőjük), mivel 3 fajta töltelékkel került az asztalra, és így mindenki meg tudta kóstolni az összeset. Ideális hétköznapi vacsora vagy bulikaja.

Hozzávalók:

-a piadinához:
fél kg finomliszt
15 dkg vaj
fél tk. sütőpor
1,5 tk. só
1,5-2 dl víz (ez a liszttől függ)

-a zöldfűszeres sajtkrémhez:
2 csokor friss petrezselyem
1 nagy gerezd fokhagyma préselve
frissen őrölt színes bors
10 dkg krémsajt (Philadelphia jellegű)
egy kevés snidling (opcionális)

piadinánként 1 db. koktélparadicsom
piadinánként 1 marék rukkola
piadinánként 4 dkg mozzarella
egy kevés bazsalikom (opcionális)

A lisztet elkeverem a sóval és a sütőporral, belemorzsolom a vajat, majd annyi vízzel, amennyit fölvesz tésztává gyúrom, ha ez kész, folpackba csomagolom, hűtőbe teszem és legalább fél órát pihentetem. Gombócokat gyúrok belőle (a méretük attól függ, hogy mekkora lepényeket szeretnék adni), kinyújtom kb. 2 mm vastagra, majd közepes lángon száraz teflonserpenyőben mind a két oldalát megsütöm (ha később akarom tálalni, az egyik felét kicsit nyersebben hagyom, mivel ekkor már megtöltve még egyszer átmelegítem a serpenyőben).
A krémsajt hozzávalóit botmixerrel összedolgozom, majd megkenem vele a piadinákat, szórok rájuk rukkolát, tépkedek rá mozzarellát, belekarikázom a paradicsomot és félbehajtva kínálom.

A kenyér

Már nagyon régóta sütök kenyeret, egy jó ideje nem is veszek, úgyhogy rengeteg félét próbáltam már, és bizton állíthatom, hogy ez a tökéletes.
Ezt a receptet a New York Times egy videójából ismerhette meg a világ, és azonnal végigsöpört a gasztroblogokon. Én is a megjelenés óta sütöm ezt a kenyeret, de valahogy mindig elmaradt a posztolás, ám barátnői nyomásra muszáj ide is föltenni.
Egyáltalán nem ördöngösség megcsinálni, nagyon kevés munka van vele, csak arra kell figyelni, hogy 12 órán át kell keleszteni, így fontos a tervezés (nálam akkor szokott készülni, amikor olyan vacsora van, amihez kenyér kell, ilyenkor reggel keverem be a tésztát, vagy ha reggelire szeretnék sütni, akkor este dolgozom össze a hozzávalókat).
A rengeteg kísérletezés során azt figyeltem meg, hogy azok a kenyerek lesznek igazán jók, amik hosszú idő alatt kelnek meg (ilyenkor nyilván a szokásosnál kevesebb élesztő kell bele), illetve a sütésnél nagyon fontos a gőz, ami ebben az esetben magából a tésztában lévő sok vízből jön.
Aki eddig félt attól, hogy péket játsszon otthon, az is bátran kipróbálhatja, mert garantált a siker, de azoknak is ajánlom, akik gyakorlottak a műfajban, mivel az eredmény összehasonlíthatatlan bármivel is.

Hozzávalók egy 20 cm átmérőjű kerek kerámia edényhez (az eredeti receptben ezeknek a mennyiségeknek a másfélszerese szerepel, de mivel én egyedül élek, kisebbet sütök):

2 csésze finomliszt
1 csésze langyos víz
kevesebb, mint fél tk. instant élesztő
1-1,5 tk. só
egy kevés finom illetve rétesliszt a "formázáshoz"
egy olyan kerámia edény aminek van teteje

A hozzávalókat (a formázáshoz szükséges lisztek kivételével, meg nyilván az edényt sem keverem bele) egy villával összedolgozom (nem szabad megijedni, egy viszonylag hígabb tészta lesz az eredmény), majd letakarva hagyom 12 órán át kelni a konyhapulton. Ezután egy alaposan belisztezett deszkára borítom és áthajtogatom egy kicsit (egy folyós kovász szerű masszára kell számítani), majd visszateszem még egy órára pihenni. Közben a sütőt a jénaival együtt 250 fokon előmelegítem sima alul-felül sütésen (nem légkeverés) (20 perc kell neki, tehát 40 percet pihen a tészta, mikor ehhez hozzálátok), ha ez megvan, az aljára szabok egy odaillő sütőpapírt (nem feltétlenül szükséges, de jobb a biztonság), alaposan megszórom rétesliszttel a tészta minden oldalát, a meleg edénybe borítom, majd 45-50 percen át sütöm lefedve, aztán leveszem a fedőt és még kb. 25 percig sütöm így, vagy amíg szép barna nem lesz a teteje (az eredeti receptben jóval kevesebb ideig sütik, de azokban a sütőkben, amikben eddig csináltam, szükség volt ennyi időre).

Bagel

Mindig irigykedve néztem a tvben a bagelt evő New York-iakat, úgyhogy amikor elkezdtem komolyabban kenyereket sütni, ez volt az egyik első kísérletem, ami számomra máig érthetetlen okból kudarcba fulladt. Úgyhogy fél évvel ezelőttig nem is próbálkoztam újra, akkor azonban hihetetlen elszánt lettem és végignyálaztam rengeteg receptet, amiből végül kreáltam ezt, a saját tésztámmal és Eszter tekerési módszerével. Egyébként részletes bagel sztorit is nála olvashattok. Nálunk a töltött változat a nyerő (recept hamarosan), de mivel előre figyelmeztettek, hogy egy hatalmas adag gyönyörű füstölt lazac fog ma érkezni, úgy döntöttem, hogy simát sütök. Vigyázat, soha nem lehet belőle eleget csinálni!

Hozzávalók 10 db bagelhez:

fél kg liszt
1 zacskó instant élesztő
1 dl tej
4 ek. kristálycukor (kb. 5-6 dkg)+ 1 ek. a főzéshez
2 tk. só
2-3 dl langyos víz (attól függ, hogy mennyit vesz föl a liszt)
egy löttyintésnyi olaj
egy egész tojás fölverve
szezámmag, mák, lenmag, mandula (vagy amit talál az ember) a tetejére

A liszthez öntöm az élesztőt, a sót, a cukrot és egy villával összekeverem, majd hozzáöntöm a tejet és a vizet. Először még a villával összedolgozom egy kicsit, majd áttérek a kézi dagasztásra. Fél úton ráöntöm az olajat és azzal dagasztom tovább, összesen kb. 10 percig, majd tíz részre osztom és negyed órát- 20 percet kelesztem (ez alatt az idő alatt nagyszerűen lehet ingával tesztelni, hogy kinek hány és milyen nemű gyereke lesz). Eztután kb 15-20x5-6 centis téglalapokat nyújtok, aztán föltekerem őket (a végénél érdemes vizet használni ragasztónak), majd a kígyók végét is összedolgozom egy kis vízzel (az egyikből tölcsért csinálok, és abba dugom bele a másik felét), majd 40-50 percen keresztül meleg helyen kelesztem őket (ezt az időt pedig remekül lehet délutáni szexre hasznosítani). Egy lábosban vizet forralok egy evőkanál cukorral, majd kb. fél perc alatt előfőzöm benne a bageleket, majd megkenem a tojással és megszórom a magokkal. 180 fokra előmelegített sütőben sütőpapírral bélelt tepsiben aranybarnára sütöm őket (csak nagyon jó minőségű sütőpapírral érdemes nekivágni, mert a cukor miatt eléggé ragad). Mi most füstölt lazaccal, krémsajttal (csakis Philadelphia), rukkolával, snidlinggel és fekete olajbogyóval ettük, de akármi kerülhet bele. Másnaposan érdemes a vágott felét megpirítani, bár nálunk ez az állapot soha nem következik be, mivel mindig azonnal elfogy az összes.

Padlizsánkrém paradicsomos tortillával

Ezt az ebédet még évekkel ezelőtt találtam ki, amikor megint találkoztam egy régi nagyon kedves barátnőmmel és meghívtam enni. Aztán kicsit elsodort egymástól minket az élet, úgyhogy talonba került a fogás, mert ez az övé és úgy éreztem, hogy nem csinálhatom meg másnak. Szerencsére kb. fél éve megint úgy alakultak a dolgok, hogy elkezdtünk sokat összejárni, amiért nagyon hálás vagyok a sorsnak, remélem most már örökké így fogunk maradni. Úgyhogy végre aktuális lett a meghívás. Drága Orsi! Szeretném innen is megköszönni, hogy vagy nekem!
Amióta főzök, sok féle padlizsánkrémet próbáltam ki (majonézest, natúrt, stb.), aztán a Helyettes hozott talán a piacról, talán valamelyik sajtostól egy juhtúrós verziót, és rögtön annyira belelopta magát mindenki szívébe, hogy ez lett a mi családi padlizsánunk, nagyon finom kenyérre és zöldségekhez mártogatósnak is.

Hozzávalók:

-a padlizsánkrémhez:
2 nagy padlizsán
10-15 dkg juhtúró
2 duci gerezd fokhagyma préselve
7 dkg puha vaj
1,5 evőkanál mustár
frissen őrölt bors
só nem kell hozzá, elég a juhtúró sóssága

-a tortillához:
1 csésze liszt
só
egy löttyintésnyi olíva olaj
paradicsomszósz hígra főzve (amennyit fölvesz) itt találsz hozzá receptet, ezt kell kis vízzel felönteni

-a salátához:
2 avokádó nyolcadokra vágva hosszában, sóval és frissen őrölt borssal magas lángon hirtelen megsütve
2 paradicsom 1,5x1,5x1,5 cmes kockákra vágva
15 cm kígyóuborka 1x1x1 cm-es kockákra vágva
4 marék vegyes saláta levél
3 szem retek hosszában negyedelve
1 fej mogyoróhagyma nagyon vékony csíkokra vágva
2 marék fekete olajbogyó

-az öntethez:
1 evőkanál mustár
egy lime leve
1,5 dl olíva olaj
só
frissen őrölt bors

A padlizsánokat villával megszurkálom és 200 fokos sütőben addig sütöm, amíg ráncos nem lesz a héjuk és meg nem puhulnak. Ha kész, kicsit hagyom kihűlni, majd a húsát kikaparom és összekeverem a többi hozzávalóval, aztán későbbi felhasználásig hűtőbe teszem.
A tortilla tésztájához az olaj kivételével összekeverem a hozzávalókat, gyúrom egy pár percet, meglocsolom az olíva olajjal, aztán hagyom fél órát pihenni. Ha ez megvan, kb. 4 centis átmérőjű gömböket formázok belőle, és sodrófával hajszál vékonyra nyújtom, majd száraz teflonserpenyőben 8/11-es lángon készre sütöm, és amíg meg nem esszük, nejlon zacskóba rakom, hogy puha és tekerhető legyen.
A saláta hozzávalóit a képen látható módon egymásra pakolom, meglocsolom az öntettel és mehet mellé a padlizsánkrémmel alaposan megkent és föltekert tortilla.

Aloo naan

Ez az előző poszt folytatása. Mint azt korábban is írtam, indiai étel nincs kenyér nélkül, minden étkezéskor készül valamilyen friss kenyérlepény, mivel ilyen általánosan elterjedt dolgról van szó, rengeteg fajta létezik, pl.: naan, csapati, paratha, puri, roti. Én már korábban bemutattam a csapatit, úgyhogy most naant csináltam. A tészta receptjét a Dalitnál bemutatott videóról szedtem, a töltelék saját.

Hozzávalók:

két kockákra vágott főtt krumpli
1 teáskanál lepkeszegmag
1,5 teáskanál kurkuma
1,5 teáskanál őrölt kömény
1,5 teáskanál őrölt koriander
1,5 cm friss gyömbér apró kockákra vágva
fél gerezd fokhagyma préselve
só
olaj

3 csésze liszt
2 evőkanál olaj
2/3 pohár joghurt
1 teáskanál méz
1,5 teáskanál sütőpor
2 teáskanál só
1 csésze langyos víz
1 evőkanál ghee (bevallom, én lusta voltam hétköznap délután a leadáshegyek közepette csinálni, úgyhogy egy evőkanál olajjal helyettesítettem)

Olajon megpirítom a fűszereket és a hagymát, rádobom a krumplit és még egy percig együtt főzöm őket, majd villával alaposan összetöröm. A tészta hozzávalóit összegyúrom és hagyom fél órát pihenni, majd tetszőleges formára nyújtom kb. 3-4 mm vastagságban. A tetejére halmozok egy adag tölteléket, majd egy másik réteg tésztával beborítom. 250 fokra előmelegített sütőben sütőpapírral bélelt tepsiben pillanatok alatt megsül.

Az itt látható képen pedig egy pacman naan szerepel:

Csapati

Ez a tegnap posztolt indiai vacsora egyik elengedhetetlen része, mivel a világ azon részén minden étkezéskor készül valamilyen féle kenyér. Ez a legegyszerűbb verzió, ahol megtehetik, tandorban sütik, nálunk marad a teflon serpenyő. Amennyiben az ember gáztűzhellyel rendelkezik, elég kicsit elősütni közepes (8-9/11) fokozaton, majd rádobni közvetlenül a lángra, ha villannyal főz az ember, ez a fázis kimarad. Nálam az indiai kaja úgy működik, mint a csoki, ha egyszer eszembe jut, nem nyugszom addig, amíg nem ettem. Természetesen nyaralás közben, Horvátországban is rám jött, ahol szintén készítettem ezt az ételt. Itthon villany van, Rovinjban viszont gáz, úgyhogy a lényegi különbség miatt annyira rákaptam a kenyér sütésre, hogy végig tészta darabokat vakargattam a körmömről.

Hozzávalók:
kb. 20 dkg liszt (én fele-fele arányban szoktam teljes kiőrlésű és finomlisztet használni)
kb. 1 csésze meleg víz, igazából amennyit felvesz
1,5 tk. só
fél dl olaj

A száraz anyagokat összekeverem, majd mehet bele a víz, közben folyamatosan gyúrom, és addig öntöm, amíg nem áll össze jól formálható masszává. Olyan tíz percig kell gyúrni a közben már hozzáadott olajjal, aztán fél óráig pihentetni, majd diónyi darabokra szedni, hajszál vékonyra nyújtani és a bevezetésben közzétett módon megsütni.