Spenót, krumpli, tojás

Gyakran szoktam úgy főzni, hogy meglátok egy fotót a világinterneten, amiről úgy érzem, hogy muszáj azonnal megcsinálnom. Ez a taktika sokszor fordítva is működik, ha éppen nincs semmi ötletem, végig szoktam nyálazni a kedvenc éttermeim facebook oldalán a fotókat/ étlapokat és onnan lövök valami szimpit. Most az első verzió történt, a Susogó oldalán futottam bele egy képbe (ott sóska volt a főszereplő), és rögtön tudtam, hogy ez szerelem és nekem is kell.
Azt kell mondanom, hogy nem csalódtam, elképesztően finom ez a fogás. El tudom képzelni egy komoly vacsi előételeként, de főételként is tökéletesen megállja a helyét.

Hozzávalók 1 főre:

-a spenóthoz:
13 dkg forrázott spenót (forrázva mértem)
6 cm póréhagyma karikákra vágva
1 gerezd fokhagyma préselve
5-6 ek. tej
2 ek. mascarpone
1 ek. frissen reszelt parmezán
só
frissen őrölt fehérbors
egy kevés reszelt szerecsendió
olívaolaj

-a tojáshoz:
1 tojás
só
egy kevés olívaolaj
fekete hagymamag
pirított szezámmag
egy kevés snidling apróra vágva

-a krumplihoz:
3 szem közepes újkrumpli alaposan megmosva, negyedelve
olívaolaj
nagy szemű só (fleur de sel)

A krumplival kezdem, sütőpapírral bélelt tepsire terítem, sózom és kézzel összekeverem egy löttyintésnyi olívaolajjal majd 200 fokra előmelegített sütőben készre sütöm.
A spenóthoz olívaolajon alacsony lángon puhára párolom a póréhagymát, majd mellédobom a fokhagymát, egy percig pirítom őket, felöntöm a tejjel és mascarponéval, sózom, borsozom, belereszelem a szerecsendiót, belerakom a spenótot, 5 perc alatt összefőzöm őket, botmixerrel pürésítem, majd belekeverem a parmezánt.
A buggyantott tojást sokan sokféleképpen készítik, van, aki örvényt csinál a vízbe, van aki ecetet rak bele, van, aki kombinálja ezt a kettőt, nekem azonban egy másik módszerem van. Egy mélytányérba folpackot fektetek, bekenem olívaolajjal, sózom, ráütök egy tojást, fölhajtom a széleket és egy Ikeás kapoccsal rögzítem, majd forrásban lévő vízben 3-4 perc alatt készre főzöm.
Tálalásnál alulra jön a spenót, rá a krumplik, melléjük pedig a tojás megszórva snidlinggel, hagymamaggal és szezámmaggal.

Spenótos, lazacos quiche salátával

Ezt az ételt a karácsonyi Marie Clairbe főztem. Négyünket kértek meg, hogy találjunk ki valamit az ünnepre, ami kicsit túlmutat a töltött káposzta, halászlé vonalon. Csodásakat csináltak a lányok, szerencsére a fotózás után mindent meg lehetett kóstolni, és úgy gondolom, hogy minden egyes receptért külön megéri megvenni a lapot. Anna diósültet, Szonja olívaolaj tortát és chai pots de créme-et, Reni pedig vaníliás karfiolkrémlevest csinált füstölt lazaccal.
Az enyém pedig a címben is emlegetett lazacos, spenótos quiche salátával. Kisebb adagban tökéletes előétel, ha pedig a leírt arányokat követjük, bőven megállja a helyét főételként is.
Recept a 2012. január-februári Marie Claireben!

Spenótos, gombás sült tofu szezámmaggal és rizzsel

Már évek óta szemeztem ezzel a recepttel egy szakácskönyvben, de valahogy mindig elmaradt a főzés, ám hála a most hétvégi piactúrának és a biopiacon kapható csodás shitake gombáknak, megszületett. Viszonylag gyorsan elkészülő fogásról van szó és szerintem jól megállja a helyét egy japán menü előételeként, illetve hétköznapi vacsorának is el tudom képzelni.

Hozzávalók:

-a tofuhoz:
30 dkg (1 csomag) tofu 5x3x0,4 cm-es darabokra vágva
2 ek. szójaszósz
20 dkg friss shitake gomba (a nagyobbak félbevágva)
20 dkg friss spenót
3 gerezd fokhagyma préselve
1 ek. rizsliszt 1 ek. vízzel elkeverve
2 dl dashi (a recept húslevest ír, én értelemszerűen zöldségalaplével helyettesítettem, de sokkal jobb lett a dashis verzió)
mogyoróolaj
szezámmag
só

-a rizshez:
1 csésze jázminrizs
fél tk. só
1,2 csésze víz

A rizst alaposan megmosom, felöntöm a vízzel, lefedem alufóliával és hagyom 10 percet. Közepes lángon felforralom a vizet (az alufóliát végig rajta kell hagyni), hagyom 2 percig forrni, majd a legalacsonyabbra veszem a lángot és negyed óráig főzöm, ezt követően fél percig maximumon tartom a lángot, majd leveszem a tűzről, egy fedőt ráteszek még az alufóliára és hagyom 20 percig pihenni.
A gombákat mogyoróolajon nagy lángon megsütöm, majd hozzáadom a fokhagymát és a spenótot, megsózom és hagyom, hogy a spenót összeessen, majd tálalásig félrerakom.
A tofut 20 perccel a sütés előtt meglocsolom a szójaszósszal, majd ha már kész vannak a zöldségek, nagy lángon mind a két oldalukat megsütöm, majd szintén félrerakom.
A maradék szójaszószt felforralom, hozzáöntöm a dashit és 1-2 percig főzöm, majd egy keveset a lisztes keverékhez merek és az egészet visszaöntöm az edénybe,majd 1 perc alatt összefőzöm.
Alulra rakok a zöldségekből, ráfektetem a tofut, meglocsolom a mártással és a végén megszórom szezámmaggal.

Sárgarépafasírt spenótos krumplipürével

Ezt a fogást a Fényérzékenyen láttam, és rögtön beleszerettem. Az oldal tanulsága szerint a Kőlevesben ette a szerző, gyanítom, hogy napi ajánlat volt, mert az állandó étlapon nem találtam. Mindenesetre hálás vagyok neki, mert csodás ötletet adott. Ráadásul ez a fasírt nagyon jól használható más formában is, pl. sütőben sütve keménytojással a közepén vagy még kisebb gombócokat csinálva buliban zöldfűszeres tejfölbe mártogatva. A krumplipüré pedig a hagyományos családi verzió egészen addig a fázisig, amíg össze nem keverem a spenóttal.
Szerintem csodás hétköznapi vacsora vagy ebéd és a fasírtokat elő lehet készíteni majdnem teljesen, a kisütés előtti fázisig.

Hozzávalók:

-a fasírthoz:
4 nagyobb sárgarépa a reszelő nagy lyukán lereszelve
1-1,5 zsömle tejbe áztatva és ledarálva
3 tojás
3 marék zabpehely szintén tejbe áztatva
3 szál újhagyma apróra vágva és olíva olajon megfonnyasztva
3 gerezd fokhagyma préselve
1 tk. őrölt kömény
2 marék parmezán a reszelő közepes lyukán lereszelve
frissen őrölt színes bors
annyi zsemlemorzsa, ami ahhoz kell, hogy összeálljon a massza (1-2 marék)
só
panko (ebbe forgatom bele a fasírtokat)
olaj a bő olajban való sütéshez

-a spenótos krumplipüréhez:
4 nagy szem krumpli meghámozva és 2x2x2 cm-es kockákra vágva
5 dkg vaj
2,5 dl meleg tej
1 gerezd fokhagyma
10 dkg bébispenót
olíva olaj
só

A fasírthoz a panko és az olaj kivételével összekeverem a hozzávalókat, hagyom 20-30 percet pihenni, majd 3-4 cm-es átmérőjű golyókat formázok belőle, pankoba forgatom és viszonylag forró (9-10/11-es fokozat) olajban aranybarnára sütöm.
A krumplit sós vízben puhára főzöm, krumplinyomóval a vajjal együtt áttöröm, fokozatosan hozzádolgozom a tejet még mindig a krumplinyomóval dolgozva. Utolsó fázisként olíva olajon megfonnyasztom a fokhagymát és a spenótot, majd összekeverem a pürével.
Nálunk megoszlottak a vélemények, a társaság egyik fele üresen ette, mások a kovászosuborkára szavaztak, szerintem a cékla a legjobb hozzá.

VKF! XX.- Udonleves garnélával

A mostani VKF! témája a leves. Nagyon kedvelem ezt a műfajt, de ahogy a blogon is látszik, leginkább krémlevest eszem, de azt minden zöldségből. Úgy gondoltam, ha már VKF!, akkor valami menőbbel kéne előrukkolni. Mostanában nagyon népszerű nálunk a japán konyha (heti háromszor rendelünk sushit, ami tudom, hogy nem szép dolog, de állandóan rajzolok, és nem igazán van időm főzni), ezért gondoltam úgy, hogy kelet felé veszem az irányt.
Ez egy nagyon egyszerűen elkészíthető és nagyon kiadós étel, ha egy vacsorába kéne belekomponálnom, akkor valami csipegetni való előételt adnék és desszertnek maximum gyümölcsöket. De a legjobb hétközapi vacsoraként, amikor úgyis fáradt az ember és nem akar órákat a konyhában tölteni, mivel nagyon gyorsan kész van, és ha egyszer beszerzi az ember az alap hozzávalókat (én a Kapy és Törökvész út sarkára szoktam járni a japán és koreai boltba, de pl. a Culinarisban is kapható minden hozzá), nem is kell külön nyakunkba venni a várost, elég a sarki közértbe beugrani újhagymáért. Alapja a dashi, ami a japán alaplé, amiből akár többet is lehet főzni, aztán lefagyasztani.

Egyéb levesek nálam:

Édeskömény krémleves ricottás szív alakú sült raviolival
Cékla krémleves tormás ricotta galuskával
Gomba krémleves
Póréhagymás cukkini krémleves
Sárgarépa krémleves
Sajtos zöldborsó krémleves

Hozzávalók 4 főre:

-a dashihoz:
1 liter víz
3 dkg bonito pehely
1 kombu lap

-még a leveshez:
1,5 dl szójaszósz (érdemes valami karaktereset választani)
2 ek. mirin
2 tk. cukor

-a galsukához:
1 tojás
10 dkg liszt
1 dl víz
egy csipet só
bő olaj a sütéshez (valami semleges, napraforgó vagy mogyoró pl.)

8 marék bébispenót forrázva (2-3 percig egy kevés vízben)
4 marék zöldborsó (lehet fagyasztott is) megfőzve (2-3 percig egy kevés vízben)
8 tigrisrák (megpucolva, majd kevés mogyoróolajon egy kis sóval hirtelen megsütve)
6-8 szem fafül gomba (először beáztatva majd kevés vízben készre főzve)
2 szál újhagyma zöldje ferdén fölvágva (kb. 2 mm-es karikákra vágva)
40 dkg udon tészta (lehet frisset és fagyasztottat is venni, nálam most friss volt)

A dashihoz az algát kb. 2 centis csíkokra vágom és közepes lángon fölforralom a vízzel, majd kiveszem belőle az algát és beleszórom a bonito pelyhet, amivel még 2 percig főzöm, majd hagyom kihűlni, és csak ezután szűröm le.
A galuskához összekeverem a hozzávalókat, majd bő olajban kisütöm, és konyhai papírtörlőn lecsöpögtetem. A tésztát a csomagoláson lévő utasítás szerint megfőzöm (amit én vettem, azt 2-3 percig kellett, majd a tányér aljára halmozom. Mehet rá külön csoportokban a spenót, a borsó, a garnála, a vékony csíkokra vágott gomba. Az alaplét fölforralom, hozzáöntöm a szójaszósz, mirin és cukor keverékét még egy percig forralom őket (mivel ennyi szójaszósz van benne, a rák kivételével semmit nem kell sózni), majd a tányérba kanalazom a forró levest, a végén rádobom a galsukákat, majd megszórom az újhagymával.

Spenótos gnocchi sajtszósszal

Végre megint blogolok! Már nagyon hiányzott, ma főzés közben jöttem rá, hogy sokkal jobban, mint ahogy azt gondoltam.
Sokat tanakodtam, hogy mivel térjek vissza, aztán úgy döntöttem, hogy ezt már hónapok óta tervezem, spenótos is, nem is kell feltétlenül valami extrát csinálni, úgyhogy jöhet. Nagyon egyszerű elkészíteni, csak a gnocchikat macerás kicsit egyenként megformázni. Valahol azt olvastam, hogy ha már úgyis nekikezd az ember, célszerű többet megcsinálni és egy jó részét lefagyasztani, én is így tettem, legalább nem bolti műanyag gnocchit fog enni az öcsém esténként. Ennek megfelelően a receptben leírt hozzávalókból sok adag étel lesz, ha nem akarunk a testvérünknek kedveskedni, nyugodtan lehet harmadolni a számokat a tészta esetében.

Hozzávalók:

- a gnocchihoz:
5 db közepes méretű krumpli a héjában megfőzve, krumplinyomón áttörve (ezt addig kell megcsinálni, amíg még meleg)
45 dkg finomliszt plusz ami a formázáshoz kell (a liszt mennyisége változik a krumplitól és spenóttól függően)
30 dkg spenót (nálam csak mélyhűtött volt)
2 tojás
2-3 tk só
szerecsendió

-a szószhoz:
3 dkg vaj
olíva olaj
1 kis gerezd fokhagyma
5 dkg mascarpone
1,5 dl tejszín
3-4 dkg ementáli reszelve
2-3 dkg füstölt sajt (nálam karaván volt)
3 dkg gorgonzola
2-3 dkg friss parmezán reszelve
só
frissen őrölt bors

A gnocchi összetevőit kézzel viszonylag keményebb tésztává gyúrom, majd 1-2 cm átmérőjű kukacokat formázok belőle, amiből 1 centis darabokat csípek le, majd villával csíkokat nyomok a tetjére. Ekkor kezdem el a szószt, amihez vajon és olíva olajon megfuttatom a fokhagymát, felöntöm a tejszínnel, és mehet bele a többi hozzávaló, addig főzöm, amíg a sajtok el nem olvadnak. A gnocchikat bő forró sós vízben pár perc alatt készre főzöm (ez akkor következik be, ha följönnek a víz felszínére). Ekkor átmerem őket a forró szószba, majd gyorsan a tányérba, mi pirított fenyőmaggal megszórva ettük.

Spenótos, csicseriborsós sültcékla saláta

Már régóta szemeztem a sült céklával, mert savanyúság formájában nagyon szeretem, de valahogy a mi családunkban sosem volt hagyománya ennek a verziónak. Mivel ősz van és a gasztoblogokat ellepték a hasonló receptek, úgy éreztem, hogy itt az ideje nekem is kísérletezni kicsit és nem bántam meg. Az összes helyen, ahol olvastam róla, héjastul sütik egészben, alufóliával letakarva, én más utána választottam, apró darabokra vágva raktam a sütőbe. Amikor gondolkoztam, hogy mit rakjak a salátába, rögtön beugrott ez a kombináció, valószínűleg tudat alatt ott motoszkált a fejemben Chili & Vanília írása.

Hozzávalók 2-3 főre:

-a sült céklához:
3-4 közepes méretű cékla hámozva, a képen látható módon felvágva
nagy szemű tengeri só
frissen őrölt bors
olíva olaj

-az öntethez:
1 pohár natúr joghurt
1 teáskanál méz
1 csapott teáskanál római kömény

-a többi:
3 marék csicseriborsó (főzve vagy félve mondom, hogy konzerv, mert szerintem van egy kis mellékíze)
5-6 marék bébi spenót (én a Kaiser's-ben szoktam venni, a rukkolához hasonló csomagolásban van)
10 dkg feta (célszerű jó minőségűt választani)
2 marék pirított fenyőmag

A céklát összevágom, sózom, borsozom, meglocsolom kicsit (tényleg nagyon kevés kell) olíva olajjal, és 200 fokra előmelegített sütőben megsütöm (olyan 1-1,5 óra alatt van kész, érdemes folyamatosan nézni). A tányérra halmozok egy kis spenótot, csicseriborsót és céklát, meglocsolom egy kis öntettel, majd jöhet még egy réteg spenót és borsó, aztán az öntet, a feta és a maradék cékla a tetjére, majd befejezésként megszórom pirított fenyőmaggal.

Palak paneer

Már évek óta álmodozom arról, hogy sajtot csinálok, de eddig valahogy soha nem vitt rá a lélek, pedig mindig is tudtam, hogy pofon egyszerű. És ha már paneer, akkor nyilván spenóttal kell (lassan kezdem úgy érezni, hogy önmagam paródiája vagyok, kb. minden második recept spenótos), rendelni is ezt szoktam leggyakrabban az indiai éttermekben, mert annyira szeretem, hogy ez a mély érzés sokszor győzedelmeskedik a kíváncsiság fölött.
Ez az étel a bádzsik közé tartozik, ami szaft nélküli zöldséges ételt jelent általában (itt egy kis ellentmondást vélek felfedezni, mivel ennek igenis van, de hát a szakirodalom ezt mondja, szívesen fogadom kommentben a megfejtéseket). Az étel neve pedig spenótos frissen készült sajtot jelent, sokat gondolkoztam, hogy saagot vagy palakot írjak-e, aztán a végén amiatt döntöttem emellett, mert a palakot csak spenótra használják, míg a saag egy kicsit tágabb kör.
Aki eddig kicsit félt a tej ilyen jellegű elkészítésétől, meg kell nyugtatnom nincs miért, pofon egyszerű és mégis tíz pontos házitündérnek fogja mindenki tartani a szakácsot.
Az indiaiak úgy tartják, hogy mind az öt érzékszervünkkel eszünk, nem elég látni, érezni, szagolni, hallgatni az ételt, hozzá is kell érni, éppen ezért kézzel esznek. Mivel minden étkezésnél készül friss kenyér, azért van némi segítség, és nem lesz zöld az ember körme, ajánlom, hogy próbáljátok ki ti is, így valahogy sokkal meghittebb az ember viszonya a vacsorájával.


Hozzávalók:

-a paneerhoz:
1,5 liter friss házi tej (én még nem próbáltam boltival, ha egyszer véletlenül azt tenném, a lehető legzsírosabb tejet választanám)
2 citrom kifacsart leve
fél pohár joghurt
só

-a szószhoz:
1 fej vöröshagyma közepes méretűre kockázva
4 gerezd fokhagyma préselve
egy kb. 5 cm-es friss gyömbér darab apróra vágva
1 kimagozott chili apróra vágva
60 dkg spenót leforrázva, majd turmixolva (lehet mélyhűtött is, de nem a pépesített változat)
2 paradicsom meghámozva és apró kockákra vágva
3/4 pohár joghurt
olaj (valamilyen semleges ízű, pl. napraforgó olaj)
2 dl víz
1,5 teáskanál mustármag
2,5 teáskanál őrölt koriander
2,5 teáskanál garam masala
1,5 teáskanál őrölt kömény
2 teáskanál őrölt chili
só

A tejet fölforralom, majd alacsonyabbara veszem a lángot (4/11), hozzáöntöm a joghurtot, a citromot a sót és várom, hogy két részre váljon a folyadék, kb. 10 perc múlva leveszem a tűzről és hagyom kihűlni. Ha ez megtörtént, kis lyukú szűrőn vagy gézen átszűröm és hagyom úgy egy óráig csöpögni, majd másfél órán keresztül préselem mondjuk egy nehéz könyvet rátéve. Ezt akár 1-2 nappal korábban is meg lehet csinálni, hűtőben eláll addig.
Az olajon megsütöm a kockára vágott/morzsolt paneert, ha egy kis színt kapott, kiveszem, aztán beledobom a fűszereket, majd közepesre veszem a lángot és megfonnyasztom a hagymát és a gömbért, aztán mehet bele a fokhagyma, majd egy fél perc múlva a spenót, a paradicsom és a só. Főzöm negyed óráig, beleöntöm a joghurtot, visszateszem a paneert, aztán csapatival vagy naannal tálalom, nálunk most aloo naan (krumplis indiai kenyér) volt hozzá, recept a következő posztban.

Spenótos, gombás, paradicsomos lasagne

Ez az étel a husi szülinapi vacsorájának középső fogásaként készült el. Amikor kérdezgettem, hogy mit kér, akkor azt mondta, hogy a két kedvencére kíváncsi, a sárgarépa krémlevesre és a spenótos, ricottás raviolira gorgonzolaszósszal. Amióta elkezdetem írni a blogot, nem főztem még kétszer ugyanazt, úgyhogy a leves kívánságnak én is nagyon örültem, mivel kicsit hiányzott már, ám a második fogást megvétóztam, mert szerettem volna neki olyasmit főzni, amit talán még nem is evett nálunk. Jelentem a döntésem helyesnek bizonyult, a fiatalemberek kivétel nélkül nagyon elégedettek voltak, és az ünnepelt is azt mondta, hogy ez ugyanolyan finom, mint amit ő kért. Egyszer talán Horvátországból hazafele jövet ettem hasonlót, amikor az öcsém legjobb barátjának az anyukája vendégül látott minket. Mondanom sem kell, rögtön beleszerettem, hiszen a benne lévő alapanyagok közül az összes a kedvencem. Éveken keresztül abban a hitben éltem, hogy én is úgy csinálom, mint ő, aztán a kisfia vacsora közben fölvilágosított, hogy anyáé egészen más. Nagyon egyszerű megcsinálni, csak a mosogatni való sok utána egy kicsit.

Hozzávalók:

-1 csomag friss lasagne tészta (sajnos leadásom volt aznap, úgyhogy napok óta nem aludtam, és nem volt erőm tésztát csinálni, ha nyugodtabb időszakot élek, ezt a receptet használtam volna) (természetesen száraz tésztával is ugyanúgy működik a dolog)

-sajtok
1,5-2 csomag mozzarella
4-5 dkg friss parmezán

-a gombához:
40 dkg csiperke gomba
1 fej vöröshagyma apróra vágva
fél gerezd fokhagyma préselve
só
frissen őrölt bors
olíva olaj

-a paradicsomszószhoz:
1,5-2 jó minőségű paradicsom konzerv
2-3 gerezd fokhagyma préselve
egy pár friss bazsalikom levél
4 dl víz (függ a konzervtől)
só
frissen őrölt bors
olíva olaj

-a spenóthoz:
egy csomag mélyhűtött spenót (nem a pürésített fajta)
2 gerezd fokhagyma préselve
szerecsendió
fehérbors
só
olíva olaj

-a besamelhez:
4-5 dkg vaj
3 evőkanál liszt
5-7 dl tej (annyit kell önteni rá, hogy a szokásosnál hígabb legyen a mártás)
szerecsendió
só

Olíva olajon megfuttatom a fokhagymát 1-2 bazsalikom levéllel, majd mielőtt színt kapna, ráöntöm a konzerveket és a vizet. Kb. fél óra alatt készre főzöm (a besamelhez hasonlóan ennek is hígabbnak kell lenni, mint a szokásos, mert a tészta csak a sütőben fől és sok folyadékot szív magába), a végén mehet bele a többi levél. Közben a gombát és a hagymát kevés olajon megpirítom a fűszerekkel, ez kb. negyed óra alatt készül el. A harmadik főzőlapon olíva olajon kicsit megfuttatom a fokhagymát, beleöntöm a spenótot, fűszerezem és 3 perc alatt készre párolom. Ezután nekiállok a besamelnek. A vajat megolvasztom és beleszórom a lisztet és a fűszereket, majd egy perc pirítás után elkezdem fokozatosan fölönteni a tejjel állandó kavargatás mellett, ezt egészen addig folytatom, amíg nem kapok az átlagnál sokkal hígabb mártást (valahol egy krémleves és egy normál besamel között van félúton). Ha mindezekkel megvagyok, elkezdtem egymásra pakolni a rétegeket, alulra paradicsomot rakok, fölé tésztát, rá besamelt, arra gombát, aztán elkezdem az úgy rakni a rétegeket, ahogy a végéig fogom: tészta, paradicsom, spenót, tészta, besamel, gomba, sajt (mozzarella és parmezán is), tészta, paradicsom, stb. Igyekszem úgy befejezni, hogy végére egy réteg paradicsom és rá egy réteg besamel kerüljön, megszóróm sajttal és a 190 fokra előmelegített sütőben készre sütöm.

VKF! X.- Spenót gombás poféznivel

A mostani VKF! témáját Lila Fügének köszönhetjük, aki arra kért minket, gondoljuk át, hogy ki az, akinek a főzési szenvedélyünket köszönhetjük. Nekem nem volt nehéz dolgom, a családom anyai ágán mindenki nagyon jól főz, természetes, hogy ők határozták meg mostani hozzáállásomat az ételekhez. Az itt leírt recept sok generáción keresztül jutott el hozzám, a spenótot Mamókától, a dédnagymamámtól örököltem a nagymamámon és az anyukámon keresztül, a pofézni pedig a Sanyikán (másik dédnagymamám), a nagypapámon és az anyukámon keresztül került hozzám. Igazi generációkon átívelő étel ez és mindig eszembe jut róla az egész család és arra gondolok, hogy milyen is lehetett az, amikor ők ették ugyanezt.

Hozzávalók:

-a spenóthoz:
fél kg fagyasztott spenót vagy annak megfelelő friss fonnyasztva (fagyasztottból az iglot ajánlom)
2-3 gerezd fokhagyma préselve
2-3 evőkanál finomliszt
2 dl tej
2 egész tojás
olaj (ehhez az ételhez szerintem az étolaj passzol)
só
őrölt fehérbors

-a poféznihez:
3 szikkadt zsömle ( 3 részbe vágva)
3 dl tej
2 tojás felverve
bő olaj a sütéshez

-a pofézni tetejére:
30 dkg csiperkegomba (nem ajánlok más gombát, ehhez a viszonylag semleges ízű passzol)
1 fej vöröshagyma apróra vágva
a pofézniből maradt tojás+ 2 db
1-2 evőkanál petrezselyem (lehet szárított is)
só
frissen őrölt bors

A főzelékhez az olajon viszonylag magas hőmérsékleten megfuttatom a lisztet és a fokhagymát, majd felöntöm a hideg tejjel. Ezután mehet bele a felolvasztott spenót a só és a bors, majd közepes lángon körülbelül öt percig főzöm. Ha ezzel megvagyok, beleütöm a tojásokat, összekavarom, lehúzom a lángról, botmixerrel összeturmixolom, aztán mehet vissza a tűzre és még egyszer fölforralom.
A poféznihez a zsömlét nagyon gyorsan belemártom a tejbe, aztán szélsebesen a tojásba, utána pedig egyenként a forró bő olajba (a mi villanytűzhelyünkön a legmagasabb fokozat) dobom őket és gyorsan készre sütöm, azért fontos, hogy az olaj nagyon meleg legyen, mert máskülönben a pofézni túlságosan megszívja magát olajjal, így is szükség van arra, hogy az ember papítörőre rakja a zsömléket, mielőtt a tányérra kerülnének.
A gombát és a hagymát kevés olajon a frissen őrölt borssal és a petrezselyemmel készre sütöm, majd sózom és felöntöm a felvert tojásokkal (amiket célszerű szintén megsózni kicsit) és megvárom, amíg azok megszilárdulnak. Ha ez kész, akkor a poféznik tetejére kanalazom a gombát és igyekszem úgy a tányérra rakni, hogy ne áztassa el a spenót.


A képen a nagymamám, a nagypapám és a Helyettes szerepel.

Töltött padlizsán

Nálunk mindig ősszel kerülnek elő a különböző töltött zöldségek, valószínűleg amiatt, mert tökéletesen megfelelnek az évszaknak, megvan bennük a nyári zöldség ételek frissessége és a téli kaják melegsége. Az eredeti verzió egy olasz tévés szakácsé, Gino D’Acampoé, és Antony Worrall Thompson Daily Cooks című műsorában láttam. Ez itt abszolút a reklám helye, érdemes nézni, mivel minden részben több szakács főz teljesen eltérő stílusban és nagyon jó ötleteket lophat onnan az ember, Magyarországon a Zone Clubon vetítik.

Hozzávalók:
2 nagyobb padlizsán hosszában félbevágva
15-20 dkg friss spenót fonnyasztva
3-4 gerezd fokhagyma préselve
egy kis csomag pirított fenyőmag
5 dkg pecorino reszelve
1 paradicsom konzerv
egy csokor friss petrezselyem
1 csomag mozzarella
olíva olaj
só
frissen őrölt bors

6-8 szelet kenyér
1 gerezd fokhagyma félbe vágva
olíva olaj
só

A padlizsánokat négyzetesen bevagdosom úgy, hogy a héjuk ne sérüljön, sózom borsozom, meglocsolom olíva olajjal és a 200 fokra előmelegített sütőben addig sütöm, amíg a húsa meg nem puhul. Ezalatt van időm elkészíteni a tölteléket. Olívaolajon megfonnyasztom a fokhagymát, majd beleöntöm a paradicsom konzervet, sózom, borsozom és puhára főzöm. Ha ezzel végeztem, mehet bele a fenyőmag, a spenót, a pecorino és a petrezselyem, majd a legvégén a közben elkészült padlizsán húsa, amivel együtt még egyszer fölforralom. A kész szószt visszatöltöm a héjba és mozzarellával alaposan megpakolva mehet vissza a forró sütőbe. Mikor kezd pirulni a teteje, csíkos serpenyőben/grillen megsütöm a kenyeret, ha elkészült megkenem fokhagymával, sózom és löttyintek rá egy kis extra szűz olíva olajat.

Spenótos túrógombóc

Ez az étel a tejben(-)vajbannak köszönhetően készült el, ott volt egy poszt arról, hogy ez reménytelen kaja és én gondoltam, hogy majd jól megmutatom, hogy nemisaz. Tényleg nem, nagyon egyszerű megcsinálni és eléggé jól lehet variálni, igazi könnyű vacsi.

Hozzávalók:

fél kg túró
2 tojás
2 csapott evőkanál liszt
4 csapott evőkanál búzadara
30-35 dkg friss fonnyasztott spenót
só
szerecsendió

6-7 dkg vaj
darált napon szárított paradicsom
1 csésze zsemlemorzsa
só

tejföl

Az első bekezdésben felsorolt hozzávalókat krumplinyomóval alaposan összedolgozom és hagyom másfél órát pihenni, ez nagyon fontos, mert a búzadarának időre van szüksége, hogy megszívja magát. Mikor lassan letelik a massza összeérésére szánt idő, a vajon megpirítom a zsemlemorzsát és a paradicsomot. A gombócokat kb. tíz perc alatt készre főzöm (akkor jó, ha "ki akar ugrani a fazékból"), aztán átmerem a prézlibe és összeforgatom. Most tejföllel ettük, de el tudom képzelni sajtszósszal is.

Spenótos, gorgonzolás risotto hirtelen sült erdei gombával

Nem véletlen, hogy a címben risottót írtam rizottó helyett (pedig nem kedvelem, ha valaki keveri a nyelveket), az ellen tüntetek ezzel, ahogy Magyarországon általában készítik a risottot és ahogy az emberek gondolkoznak róla. Nagyon egyszerű megcsinálni az autentikus verziót és köze nincsen ahhoz, amit éttermekben kapunk ilyen címszó alatt. Egy lédús rizs ételről van szó valójában, ami számtalan féle képpen variálható, nálam a legnépszerűbbek a sima, a spenótos, a paradicsomos illetve a sáfrányos verzió.


Hozzávalók 6 személyre:

1,5 csésze risotto rizs (mással nem igazán jó, de sok helyen beszerezhető)
1,2 liter zöldség alaplé
1 nagy fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma (préselve)
3 dl jó minőségű fehérbor (nálam hilltop szürkebarát-olaszrizling)
0,5-1 kg spenót (nálam fél volt itthon, de simán beleraktam volna 1-et is; csináltam már fagyasztottal is, jól működött)
3-5 dkg gorgonzola (lehet márványsajt is, de a közelébe nem ér az igazi gorgonzolának)
1-2 nagy marék frissen reszelt parmezán
6 dkg vaj
olíva olaj
a levestől függően só

a tetjére:
gomba (én vargányával, vagy laskával szeretem, most vegyes erdei gomba került rá)
frissen őrölt bors
só
olíva olaj

Olíva olajon lassú tűzön körülbelül 10 percen keresztül párolom a hagymát, majd mehet rá a fokhagyma és a rizs, ekkor a legmagasabbra veszem a lángot, gyorsan pirítom kicsit, utána felöntöm a borral. Miután elpárolgott az alkohol, el lehet kezdeni merőkanalanként hozzáadni az alaplevet. Folyamatos kavargatás mellett készre főzöm (kóstolással döntöm el), egy perccel a vége előtt beledobom a spenótot és megvárom, amíg összeesik. Miután lehúztam a tűzről, mehet bele a gorgonzola, a parmezán és a vaj. Hirtelen sült sós, borsos gombával és friss parmezánnal tálalom.

Hagymás, spenótos pakora

Ez volt a vacsora mindenki által legjobbnak ítélt része, ráadásul nagyon egyszerű megcsinálni, és az alapreceptet rengeteg féle képpen lehet variálni. Nemcsak más ételek kiegészítéseként lehet enni, ideális nassolós kaja. Ez a változat eléggé semleges ízű, ha magában csinálnám, valószínűleg sokkal több fűszert raknék bele.

Hozzávalók:
1,5 nagy fej vöröshagyma fél karikára vágva, szétszedve
4 nagy marék spenót
20-25 dkg csicseriborsó liszt (én az Ázsiában találtam, vigyázat, nagyon drága!)
víz (annyi, amennyivel nyúlós masszát kapunk, kb. 1-1,5 csésze)
3 tk. pirított koriandermag
2 tk. őrölt chili
2 tk. kurkuma
1 egész zöld chili apróra vágva
egy ujjnyi friss gyömbér reszelve
olaj a sütéshez
só

Először összekeverem a száraz hozzávalókat, majd mehet bele a zöldség és a víz. Fél óra pihenés után fél tenyérnyi darabokat a forró olajba szaggatok (villanytűzhelyen 8 a 11-ből), majd amint kicsit átsültek, papírtörlőre szedem őket. Amikor kész az összes, mehetnek vissza az olajba, amíg szép színt nem kapnak.

Spenótos, ricottás ravioli madárbegysalátás gorgonzolaszósszal

Nem ezt szántam első bejegyzésnek, de mivel a husi nagyon kedves volt és elvitt tányérokat vásárolni (mert ugye az embernek nem lehet gasztroblogja gyönyörű tányérok nélkül), úgy éreztem, hogy itt az ideje, hogy beváltsam az Il Terzo Cerchioban tett ígéretemet, miszerint megfőzöm ezt a raviolit neki, és mivel már nagyon be voltam sózva, hogy én is blogger lettem, muszáj volt az új étkészlet megérkezésekor elkezdeni az írást.


Hozzávalók 7 személyre:
-a tésztához:
12,5 dkg finomliszt
12,5 dkg durumliszt
1,5 tojás
kb. másfél dl víz (attól függ a mennyisége, hogy mennyit vesz föl a tészta)
fél dl olíva olaj
2 tk só

-a töltelékhez:
40 dkg friss spenót
1 csomag ricotta
4 gerezd fokhagyma
1 nagy marék frissen reszelt parmezán
kevés oliva olaj és vaj
1 tk só
frissen őrölt bors (én színeset használok)
szerecsendió

-a szószhoz:
kb 3 dkg vaj
olíva olaj
2 dl tejszín
7-8 dkg gorgonzola
2 nagy marék madárbegy saláta
frissen őrölt bors

-a tálaláshoz:
madárbegy saláta
friss parmezán (a reszelő legapróbb lyukán reszelve vagy forgácsok)
pirított fenyőmag

A tészta összeállításával célszerű kezdeni a műveletet, mivel amíg aludnia kell kb. fél órát a hűtőben, addig meg lehet csinalni a tölteléket illetve a szószt.
A lisztet átszitálom, elkeverem a sóval, majd beleöntöm a tojásokat (célszerű egyenként felütni őket, nem jó az egész kaját tönkretenni egy záp rémséggel), elkezdem összedolgozni és vízzel felönteni egészen addig, amig jól formálható kicsit szárazabb állagú masszát nem kapok, ezután locsolom meg olíva olajjal, egy kicsit gyúrom még, majd mehet a hűtőbe.
Amíg szunnyad a tészta, a vajon és az olajon megfuttatom a fokhagymát és a fűszereket (így sokkal intenzívebb ízük lesz, mintha később adnám hozzá), majd gyorsan, még mielőtt színt kapna, hozzáadom a spenótot és addig párolom, amíg össze nem esik.
Ezután neki lehet állni a szósznak. Fölteszem a vajat és az olajat egy viszonylag nagyobb serpenyőbe, mivel a kész raviolikat egyenként kell megforgatni benne. Ha elolvadt a vaj, ráöntöm a tejszínt, megborsozom és elolvasztom benne a gorgonzolát, a salátát csak az utolsó pillanatban dobom bele, mivel nagyon gyorsan összeesik.
Ha mindezekkel végeztem, a tészta már kész van arra, hogy a elnyerje végleges alakját. A legegyszerűbb tésztagéppel dolgozni, fokozatosan kell kinyújtani, az egyes szinttől haladva, én a 7-esig jutottam. Célszerű kis adagokat használni, különben kezelhetetlenől hosszú csík lesz az eredmény. Ha megvannak a lapok, lisztezett deszkán neki lehet állni a formázásnak. Elvileg négyzet alakúnak kell lennie, én most a kör mellett döntöttem, de Valentin-napokor biztos szivet csinaltam volna. Ekkora már biztosan kihült a spenót annyira, hogy hozzá lehessen keverni a ricottát és a parmezánt.
Ha ki vannak szaggatva, 1 nagy teás kanál tölteléket teszek a közepére és ráragasztok egy másikat (a receptek, amiket olvastam mind azt írják, hogy célszerű tojást használni ragasztónak, én nem találtam szükségesnek, anélkül is tökéletesen működött).
A kész raviolikat forró sós vízbe dobom és 3 perc alatt készre főzöm, majd mehetnek a meleg mártásba kb. 20 másodpercre. Innen irány a tányér, ahol még megszórom friss salátával, parmezánnal és pirított fenyőmaggal.