2008. január 27., vasárnap

VKF! XII.- Kardhal steak paradicsomos, paprikakrémes, parmezános padlizsántoronnyal


Ez az előző posztban emlegetett komolyabb főétel. A kedvenc éttermemben, a Cafe 57-ben találkoztam ezzel a fogással (igazából csak hasonlóval) egy heti ajánlat formájában. Azonnal beleszerettem, és tudtam, hogy a blogon is közzé fogom tenni a receptet. A XII. VKF! kapóra is jött, így két legyet üthetek egy csapásra.
A fogás titka a tényleg friss hal, én az Óceán Bár és Grill nevű étterem boltjában akadtam rá a megfelelő példányra, mindenkinek ajánlom a helyet, gyönyörűek a halak és herkentyűk, és a szag is nagyon meggyőző, egyedül a fiatalemberrel volt problémám, akitől vásároltam, meglehetősen flegma volt, de a friss hal mindenért kárpótol.
A kardhallal azoknak is érdemes kísérletezniük, akik húst esznek, de a halakért nem rajonganak, mivel nagyon semleges ízű, hús állagú fajtáról van szó.

Hozzávalók 4 főre:

-a halhoz:
két szelet kardhal steak félbe vágva (ez szerintem így félbevágva egy adag)
só
frissen őrölt bors
lime lé

-a padlizsánhoz:

-két nagy padlizsán 4 mm-fél centi magas karikákra vágva
só
frissen őrölt bors
olíva olaj

-2 gerezd fokhagyma
egy konzerv hámozott egész paradicsom
egy egész vöröshagyma meghámozva, egyben hagyva
friss bazsalikom
olíva olaj
só frissen őrölt bors

-3 piros kaliforniai paprika
só
frissen őrölt bors
olíva olaj

-friss parmezán

-a tálaláshoz:
rukkola
balzsamecet

Először fölteszem a paradicsom szószt, olíva olajon megfuttatom a fokhagymát, felöntöm a paradicsommal, sózom, borsozom beledobom az egész hagymát, fedő alatt készre főzöm (kb. fél óra alatt néha megkevergetve), majd a végén beleszórom a bazsalikomot.
A paprikákat nagyon forró, 240 fokos sütőben addig sütöm, amíg fekete nem lesz a héjuk, majd egy zacskóba rakom és hagyom kihűlni (így könnyen le lehet húzni a héjukat), ha ez megtörtént, könnyedén meghámozom és kimagozom őket, aztán sóval, borssal és olíva olajjal robotgépben pürésítem.
Eközben a padlizsán karikákat sózom, borsozom és egy kis olíva olajon elősütöm.
Ekkor indulhat a torony építés, alulra egy padlizsán karika, rá egy réteg paradicsom szósz, sok friss parmezán, még egy padlizsán szelet, paprikakrém, parmezán és ezt addig folytatom, amíg olyan hat emeletes lesz a torony (egy réteg szósszal és parmezánnal kell befejezni a dolgot), aztán mehet a 220 fokra előmelegített sütőbe, ahol addig hagyom, amíg meg nem pirul a tetején a sajt.
Míg a zöldségek sülnek, a halat is meg lehet csinálni, sózom, borsot tekerek rá, és egy csíkos serpenyőben 4-5 perc alatt készre sütöm.
Balzsamecettel meglocsolt rukkolával és limemal tálalom.



VKF! XII.-Lazacos kosárka tormahabbal

A VKF! XII. fordulója alkalmából Gabojsza arra kért minket, hogy tengeri lényekkel foglalkozzunk. Sokakkal ellentétben én úgy éreztem, hogy ez a forduló nagyon fekszik nekem, amint azt korábban észre is vehettétek itt, itt és itt. Valami komolyabb főételre gondoltam, de közben eszembe jutott egy régi élményem is, a Cascade étteremben ettem lazacot tormahabbal, és régóta izgatta a fantáziámat a gasztrobloggerek körében olyan népszerű kosárka is, úgy éreztem, hogy nagyon jó lenne összeházasítani őket. Ferikém a felhővel meg is beszéltük, hogy akkor irány az Ikea, ám vesztemre be kellett ugranom előtte a Csarnokba, ahol gyönyörű hal alakú kosárkák mosolyogtam rám a polcról, úgyhogy romantikus program lemondva, halacskák itthoni tanulmányozása. Minél többet néztem őket, annál jobban foglalkoztatott a gondolat, hogy ezeket én is meg tudom csinálni, úgyhogy neki is álltam a kivitelezésnek. Szerencsére a KÉK-ben karácsony alkalmából betonkeverő alakú mézeskalácsok voltak, úgyhogy nem okozott különösebb problémát annak kiderítése, hogyan is csinálhat az ember házilag sütiszaggatót, másnap már érkezett is az irodába az alumínium lap, amiből puszta kézzel akármit meg lehet hajlítani.


Hozzávalók
:

1 csomag Tante Fanny friss vajas-leveles tészta
1 tojás felverve a ragasztáshoz
1 csomag nagyon jó minőségű füstölt lazac
annyi szem fekete olajbogyó, ahány kosárka készül
1-2 marék rukkola
fél lime leve
snidling a díszítéshez

a tormahabhoz:
1,5 dl habtejszín
1 csomag habfixáló
2 teáskanál só
1 púpozott teáskanál mustár
2 púpozott teáskanál torma (én ezt az asztali torma nevű konzervet használtam, ha van friss, azt le kell reszelni és elő kell főzni egy kis citrommal)

Célszerű a kosarak elkészítésével kezdeni a műveletet. Ez a fajta tészta előre ki van nyújtva, szerencsére pont megfelelő vastagságúra. Egy darab úgy áll össze, hogy 3 halacskát kivágok, az egyik lesz az alja, a másik kettőnek egy ellipszist kiszaggatok még a közepéből és tojással összeragasztom őket. 210 fokos sütőben kb. negyed óra alatt készre sülnek (ehhez nem szabad megkenni semmivel a tetejüket), majd hagyni kell őket kihűlni. Ezalatt meg lehet csinálni a tormahabot, a só és a habfixáló társaságában fölverem a tejszínt (nem árt neki, ha kissé túlveri az ember), majd összekeverem a tormával és a mustárral. Ekkor indulhat az összerakás. Alulra egy kevés rukkola, rá egy kis lazac limemal meglocsolva, majd a hab, arra még egy kis lazac, egy szem olajbogyó és 1-2 szál sindling díszítés. És már mehetnek is az asztalra a teljes harci díszben pompázó fenevadak.

2008. január 26., szombat

VKF! XI.- Szamosza mentás raitával



A decemberi VKF! témája témája természetesen az ünnepekhez kapcsolódott. A kiírók, Lilahangyáék annyival fűszerezték meg a dolgot, hogy valamilyen élénkítő hatású alapanyagot szerettek volna a tányéron látni, mikor megláttam a menta szót, rögtön tudtam, hogy ez lesz a pályaművem egyik fontos eleme.
Eredetileg miháj barátnőm chanukka bulijára vittem belőle, mert korábban megbeszéltük, hogy ő gondoskodik az édes frontról Fűszer és Lélek fánkjával, így maradt nekem a sós. Mivel ezen az ünnepen olajban sült ételeket szokás enni ezzel emlékezve az olaj csodájára, ez is adott volt. Így esett a választásom erre az indiai ételre, amit egyébként tea mellé vagy előételként szokás enni.

Hozzávalók 14 szamoszához :

-a szamoszához:

a tésztához:
35-40 dkg liszt (plusz ami a nyújtáshoz kell)
1-2 evőkanál olíva olaj
1 dl langyos víz
só
bő olaj a sütéshez

a töltelékhez (ennyiből jóval több szamoszát meg lehetne tölteni, de én szeretem magában is, úgyhogy mindig nagyobb mennyiséget csinálok):
két krumpli a héjában megfőzve és villával összenyomva
1 kis fej karfiol fele
1-2 marék zöldborsó (én mélyhűtöttet használtam, ha van friss, azt a karfiollal együtt kell puhára párolni)
1 teáskanál kurkuma
1,5 teáskanál őrölt koriander
3/4 teáskanál garam masala
1,5 teáskanál őrölt chili
1 teáskanál köménymag
egy fél ujjnyi friss gyömbér reszelve
só
opcionálisan egész zöld chili

-a mentás raitához:
1 csokor friss menta
1 doboz joghurt
egy zöld chili kimagozva
só

Mivel a tésztának pihennie kell, először azt készítem el, a hozzávalókból könnyen kezelhető masszát gyúrok, majd letakarom egy konyharuhával és hagyom 1 órát pihenni.
A töltelékhez olajon megpirítom a fűszereket, hozzáadom az apró rózsákra szedett karfiolt, sózom, ráöntök egy kis vizet és fedő alatt puhára párolom, ekkor mehet bele a zöldborsó és a krumpli, amivel gyorsan összemelegítem.
A tésztából fél maréknyi darabokat tépkedek, és kör alakúra nyújtom úgy, hogy 2-3 mm vastag legyen. Egy éles késsel félbevágom, majd a vágási élt bevizezve összehajtom úgy, hogy egy kúpot kapjak belőle, a kezembe fogom, mint egy fagyitölcsért, kiskanállal megtöltöm, majd egy kis vízzel alaposan lezárom. Nem túl forró (7-8/11) olajban készre sütöm (érdemes utána paírtörlőn lecsöpögtetni).
A raitához a mentát és a chilit robotgépben sóval aprítom, majd hozzáöntöm a joghurtot és lehet is tálalni.

2008. január 20., vasárnap

Spenótos gnocchi sajtszósszal


Végre megint blogolok! Már nagyon hiányzott, ma főzés közben jöttem rá, hogy sokkal jobban, mint ahogy azt gondoltam.
Sokat tanakodtam, hogy mivel térjek vissza, aztán úgy döntöttem, hogy ezt már hónapok óta tervezem, spenótos is, nem is kell feltétlenül valami extrát csinálni, úgyhogy jöhet. Nagyon egyszerű elkészíteni, csak a gnocchikat macerás kicsit egyenként megformázni. Valahol azt olvastam, hogy ha már úgyis nekikezd az ember, célszerű többet megcsinálni és egy jó részét lefagyasztani, én is így tettem, legalább nem bolti műanyag gnocchit fog enni az öcsém esténként. Ennek megfelelően a receptben leírt hozzávalókból sok adag étel lesz, ha nem akarunk a testvérünknek kedveskedni, nyugodtan lehet harmadolni a számokat a tészta esetében.

Hozzávalók:

- a gnocchihoz:
5 db közepes méretű krumpli a héjában megfőzve, krumplinyomón áttörve (ezt addig kell megcsinálni, amíg még meleg)
45 dkg finomliszt plusz ami a formázáshoz kell (a liszt mennyisége változik a krumplitól és spenóttól függően)
30 dkg spenót (nálam csak mélyhűtött volt)
2 tojás
2-3 tk só
szerecsendió

-a szószhoz:
3 dkg vaj
olíva olaj
1 kis gerezd fokhagyma
5 dkg mascarpone
1,5 dl tejszín
3-4 dkg ementáli reszelve
2-3 dkg füstölt sajt (nálam karaván volt)
3 dkg gorgonzola
2-3 dkg friss parmezán reszelve
só
frissen őrölt bors

A gnocchi összetevőit kézzel viszonylag keményebb tésztává gyúrom, majd 1-2 cm átmérőjű kukacokat formázok belőle, amiből 1 centis darabokat csípek le, majd villával csíkokat nyomok a tetjére. Ekkor kezdem el a szószt, amihez vajon és olíva olajon megfuttatom a fokhagymát, felöntöm a tejszínnel, és mehet bele a többi hozzávaló, addig főzöm, amíg a sajtok el nem olvadnak. A gnocchikat bő forró sós vízben pár perc alatt készre főzöm (ez akkor következik be, ha följönnek a víz felszínére). Ekkor átmerem őket a forró szószba, majd gyorsan a tányérba, mi pirított fenyőmaggal megszórva ettük.

2007. december 2., vasárnap

Tojáspástétom

Ez a recept egy sorozat első része. Nagyon sokszor készül nálunk, mivel nagy kedvenc mindenkinél. Két féle szituációban szokott előkerülni, az egyik az, amikor szendvicset vacsorázunk, de valami extrábbra vágyunk; a másik pedig az, ami miatt az első mondatot írtam, bulik alkalmával. Gyakran tartunk ilyen jellegű összejöveteleket, és ilyenkor legalább 20-30 vendég jelenik meg nálunk, aki kajára számít az alkohol mellé. A leggyakorlottabb szakácsnőnek is könnyen beletörhet a bicskája, ha ilyen sok emberre akar főzni, azért találtam ki az ilyen alkalmakra, hogy apró falatokat és kencéket adok a vendégeknek, legalább 10 féle mártogatós, rengeteg zöldség, sült krumpli és karikákra vágott baguette szokott sorakozni az asztalon.

Hozzávalók:

7 tojás
7 dkg vaj
1 evőkanál mustár
2 szál újhagyma apróra vágva
őrölt fehérbors
só

A tojásokat fölteszem egy lábosba és forrástól kezdve 10 percig főzöm. Ilyenkor arra kell odafigyelni, hogy kerüljön só a vízbe, mivel ha kicsit törött valamelyik tojás, így nem fog kifolyni, illetve arra, hogy miután lekerül a tűzről, alaposan legyen kihűtve, különben nem jön le a héja. Megpucolom a tojásokat, egy megfelelő méretű edénybe rakom a többi hozzávalóval együtt és villával alaposan összenyomkodom. Mi most friss kenyérrel, salátával, pácolt olajbogyóval és fürtös paradicsommal ettük.

2007. november 26., hétfő

Spenótos, csicseriborsós sültcékla saláta

Már régóta szemeztem a sült céklával, mert savanyúság formájában nagyon szeretem, de valahogy a mi családunkban sosem volt hagyománya ennek a verziónak. Mivel ősz van és a gasztoblogokat ellepték a hasonló receptek, úgy éreztem, hogy itt az ideje nekem is kísérletezni kicsit és nem bántam meg. Az összes helyen, ahol olvastam róla, héjastul sütik egészben, alufóliával letakarva, én más utána választottam, apró darabokra vágva raktam a sütőbe. Amikor gondolkoztam, hogy mit rakjak a salátába, rögtön beugrott ez a kombináció, valószínűleg tudat alatt ott motoszkált a fejemben Chili & Vanília írása.

Hozzávalók 2-3 főre:

-a sült céklához:
3-4 közepes méretű cékla hámozva, a képen látható módon felvágva
nagy szemű tengeri só
frissen őrölt bors
olíva olaj

-az öntethez:
1 pohár natúr joghurt
1 teáskanál méz
1 csapott teáskanál római kömény

-a többi:
3 marék csicseriborsó (főzve vagy félve mondom, hogy konzerv, mert szerintem van egy kis mellékíze)
5-6 marék bébi spenót (én a Kaiser's-ben szoktam venni, a rukkolához hasonló csomagolásban van)
10 dkg feta (célszerű jó minőségűt választani)
2 marék pirított fenyőmag

A céklát összevágom, sózom, borsozom, meglocsolom kicsit (tényleg nagyon kevés kell) olíva olajjal, és 200 fokra előmelegített sütőben megsütöm (olyan 1-1,5 óra alatt van kész, érdemes folyamatosan nézni). A tányérra halmozok egy kis spenótot, csicseriborsót és céklát, meglocsolom egy kis öntettel, majd jöhet még egy réteg spenót és borsó, aztán az öntet, a feta és a maradék cékla a tetjére, majd befejezésként megszórom pirított fenyőmaggal.

2007. november 22., csütörtök

Aloo naan

Ez az előző poszt folytatása. Mint azt korábban is írtam, indiai étel nincs kenyér nélkül, minden étkezéskor készül valamilyen friss kenyérlepény, mivel ilyen általánosan elterjedt dolgról van szó, rengeteg fajta létezik, pl.: naan, csapati, paratha, puri, roti. Én már korábban bemutattam a csapatit, úgyhogy most naant csináltam. A tészta receptjét a Dalitnál bemutatott videóról szedtem, a töltelék saját.

Hozzávalók:

két kockákra vágott főtt krumpli
1 teáskanál lepkeszegmag
1,5 teáskanál kurkuma
1,5 teáskanál őrölt kömény
1,5 teáskanál őrölt koriander
1,5 cm friss gyömbér apró kockákra vágva
fél gerezd fokhagyma préselve
só
olaj

3 csésze liszt
2 evőkanál olaj
2/3 pohár joghurt
1 teáskanál méz
1,5 teáskanál sütőpor
2 teáskanál só
1 csésze langyos víz
1 evőkanál ghee (bevallom, én lusta voltam hétköznap délután a leadáshegyek közepette csinálni, úgyhogy egy evőkanál olajjal helyettesítettem)

Olajon megpirítom a fűszereket és a hagymát, rádobom a krumplit és még egy percig együtt főzöm őket, majd villával alaposan összetöröm. A tészta hozzávalóit összegyúrom és hagyom fél órát pihenni, majd tetszőleges formára nyújtom kb. 3-4 mm vastagságban. A tetejére halmozok egy adag tölteléket, majd egy másik réteg tésztával beborítom. 250 fokra előmelegített sütőben sütőpapírral bélelt tepsiben pillanatok alatt megsül.

Az itt látható képen pedig egy pacman naan szerepel:

2007. november 20., kedd

Palak paneer

Már évek óta álmodozom arról, hogy sajtot csinálok, de eddig valahogy soha nem vitt rá a lélek, pedig mindig is tudtam, hogy pofon egyszerű. És ha már paneer, akkor nyilván spenóttal kell (lassan kezdem úgy érezni, hogy önmagam paródiája vagyok, kb. minden második recept spenótos), rendelni is ezt szoktam leggyakrabban az indiai éttermekben, mert annyira szeretem, hogy ez a mély érzés sokszor győzedelmeskedik a kíváncsiság fölött.
Ez az étel a bádzsik közé tartozik, ami szaft nélküli zöldséges ételt jelent általában (itt egy kis ellentmondást vélek felfedezni, mivel ennek igenis van, de hát a szakirodalom ezt mondja, szívesen fogadom kommentben a megfejtéseket). Az étel neve pedig spenótos frissen készült sajtot jelent, sokat gondolkoztam, hogy saagot vagy palakot írjak-e, aztán a végén amiatt döntöttem emellett, mert a palakot csak spenótra használják, míg a saag egy kicsit tágabb kör.
Aki eddig kicsit félt a tej ilyen jellegű elkészítésétől, meg kell nyugtatnom nincs miért, pofon egyszerű és mégis tíz pontos házitündérnek fogja mindenki tartani a szakácsot.
Az indiaiak úgy tartják, hogy mind az öt érzékszervünkkel eszünk, nem elég látni, érezni, szagolni, hallgatni az ételt, hozzá is kell érni, éppen ezért kézzel esznek. Mivel minden étkezésnél készül friss kenyér, azért van némi segítség, és nem lesz zöld az ember körme, ajánlom, hogy próbáljátok ki ti is, így valahogy sokkal meghittebb az ember viszonya a vacsorájával.


Hozzávalók:

-a paneerhoz:
1,5 liter friss házi tej (én még nem próbáltam boltival, ha egyszer véletlenül azt tenném, a lehető legzsírosabb tejet választanám)
2 citrom kifacsart leve
fél pohár joghurt
só

-a szószhoz:
1 fej vöröshagyma közepes méretűre kockázva
4 gerezd fokhagyma préselve
egy kb. 5 cm-es friss gyömbér darab apróra vágva
1 kimagozott chili apróra vágva
60 dkg spenót leforrázva, majd turmixolva (lehet mélyhűtött is, de nem a pépesített változat)
2 paradicsom meghámozva és apró kockákra vágva
3/4 pohár joghurt
olaj (valamilyen semleges ízű, pl. napraforgó olaj)
2 dl víz
1,5 teáskanál mustármag
2,5 teáskanál őrölt koriander
2,5 teáskanál garam masala
1,5 teáskanál őrölt kömény
2 teáskanál őrölt chili
só

A tejet fölforralom, majd alacsonyabbara veszem a lángot (4/11), hozzáöntöm a joghurtot, a citromot a sót és várom, hogy két részre váljon a folyadék, kb. 10 perc múlva leveszem a tűzről és hagyom kihűlni. Ha ez megtörtént, kis lyukú szűrőn vagy gézen átszűröm és hagyom úgy egy óráig csöpögni, majd másfél órán keresztül préselem mondjuk egy nehéz könyvet rátéve. Ezt akár 1-2 nappal korábban is meg lehet csinálni, hűtőben eláll addig.
Az olajon megsütöm a kockára vágott/morzsolt paneert, ha egy kis színt kapott, kiveszem, aztán beledobom a fűszereket, majd közepesre veszem a lángot és megfonnyasztom a hagymát és a gömbért, aztán mehet bele a fokhagyma, majd egy fél perc múlva a spenót, a paradicsom és a só. Főzöm negyed óráig, beleöntöm a joghurtot, visszateszem a paneert, aztán csapatival vagy naannal tálalom, nálunk most aloo naan (krumplis indiai kenyér) volt hozzá, recept a következő posztban.